Autóval Mexikóban – praktikus tanácsok
szeptember 28, 2018
Még mielőtt bárki elhatározná, hogy elindul egy idegen államba, ahol majd közlekedési eszközt bérel, legyen az autó vagy motor, nem árt utánanézni annak, hogy mik a szabályok az adott országban és mire érdemes odafigyleni.
Természetesen mi is ezt tettük és beszereztünk minden (legalábbis azt hittük) hasznos, fellelhető információt arról, hogy mennyire egyszerű és biztonságos Mexikó ezen részén kölcsönzött autóval körbejárni a számunkra érdekes helyeket. Mondanom sem kell, hogy nagyon megérte, ezért szeretnék néhány praktikus információt megosztani Veletek kedvcsinálónak… Vagy épp fordítva 🙂
Jogosítvány
NEM KELL KÜLÖN nemzetközi jogosítványt készíttetni ahhoz, hogy Mexikóban autót lehessen bérelni és vezetni. Allítólag Cancunban ajánlott a nemzetközi jogosítvány is, tőlünk viszont sehol, soha, senki nem kérte. Ahhoz, hogy autót tudjunk bérelni, a következőkre van szükség:
- Érvényes EU vezetői engedély
- Minimum életkor 25 év ha bérelni szeretnénk (egyébként 18 éves kortól lehet vezetni)
- Minimum 2 év tapasztalat (szintén az autóbérléshez)
Általános szabályok
- Az út jobb oldalán vezetünk!
- Menet közben a biztonsági öv használata kötelező!
- Vezetés közben a mobiltelefonok használata tilos. Kivételt képez a telefon kihangosítórendszeren keresztüli használata, azonban a telefont nem szabad kézben tartani
Jó, ha tudjuk, hogy elég busásan büntetik a szabályok be nem tartását Mexikóban.
Autóbérlés a Cancun-i reptéren
A Cancun-i reptéren szállt le az American Airlines gépe Miamiból. Egyébként a repülő kényelmes volt, az út szűk 2 óra, a kiszolgálás tipikus amerikai (kedves, mosolygós, segítőkész).
Egyből a terminálból kilépve egy foodtruckból üdítőket, koktélokat kínáltak és latin ritmusok fogadtak mindket. Közvetlenül a foodtruck előtt állnak meg az egyes kölcsönzők logóival jelölt minimuszai, melyek eljuttatnak a kölcsönzők irodáihoz (kb. 5 perc autóval).
Mi az Avis szolgáltatásait vettük igénybe, ennek pedig egy nagyon nyomós oka volt: az egyik utitárs eme társaságnál dolgozik, így valamivel olcsóbban tudtunk bérelni. A minibusz, ami az irodához vitt minket, teljesen új volt, a sofőr ezerrel nyomatta a klímát és hideg vízzel kínált mindket.
Az Avis irodájánál már vártak bennünket (nyilván a fogadtatás igazán szívélyes volt, hiszen kollégák találkoztak egymással) és közölték velünk, hogy náluk maradt egy Jeep Wrangler és szívesen upgradelnek minket ha szeretnénk. Nyilván sofőr lévén először picit elszörnyedtem, mert soha nem vezettem ilyen batár autót és azt sem tudtuk, hogy mi vár ránk az utakon. Hál’ Istennek volt 3 szuperhős támogatóm, így a papírmunkák után (valamennyit ráfizettünk a teljeskörű biztosításra) ki is gurulhattunk felfedezni a Yucatán félszigetet.
Útdíjak
Az első utunk a Chichen Itzá felé vezetett. A reptér területéről kihajtva Tulum felé vettük az irányt majd feltértünk a 180-as útra, amely egy laza 15 km után rákanyarodik a 180D jelzésű Valladolid felé vezető Cancun-Kantumil autópályára.
FIGYELEM! Ez a pálya díjköteles. Az úthasználati díjat nem lehet előre megvásárolni, hanem kapuknál kell fizetni. Én azt hittem, jól utána néztem a dolgoknak a fizetés kapcsán, és akkor jött a záporeső, amikor a kapuhoz értünk, nagyjából 50 km-re azután, hogy Cancun felett felhajtottunk a pályára. És raadásul nem előre kell adózni, hanem egy bizonyos szakasz megtétele után. Szóval a kapunál már nincs visszaút és a díjat csakis peso-ban lehetett fizetni. NEM fogadnak el bankkártyát, sőt amerikai dollárt sem, még akkor sem, ha könyörögsz, hogy fizethess dollárral. Kreatívnak kellett lenni, félreálltunk és lévén, hogy a pálya szinte teljesen üres volt, vártuk, hogy beguruljon valamilyen jármű és a sofőrje legyen olyan segítőkész és váltson át nekünk dollárt peso-ra. Nagyon izgultunk, hogy ki szán meg bennünket, de az első megkérdezett hölgy azonnal a átváltotta a dollárt nekünk, ráadásul nagyom korrekt árfolyamon.
A kapu után helyiek állítgatják le az autókat, nem kell nekik megállni, csak túristákat próbálnak toborozni és elvinni őket fizetős programokra.
Az autópályán az első kaput elhagyva, nagyjából 85 km-re (tehát 135-re onnantól, hogy felkanyarodunk Cancun-tól északra az autópályára) van az első olyan pihenőhely, ahol van benzinkút, éttermek, szuvernírbolt és ahol lehet pénzt váltani!
Mivel mi Piste-be igyekeztünk (falu a Chichen Itzá mellett), még egy helyen fizettünk úthasználati díjat. Így összesen nagyjából 250 pesot kértek el, ami nagyjából 3800 forintnak felel meg.
Egyébként a legtöbb mexikói autópálya (=Cuota) díjköteles. Általában az autópályák helyett választhatunk ingyenes utakat, is, amelyek ráadásul festőibbek, azonban sokkal lassabban jutunk el a kívánt célhoz rajtuk.
Üzemanyag
Először is ami nagyon pozitív, hogy az üzemanyag költségei kb. 30%-al alacsonyabbak, mint Magyarországon.
2018 óta az üzemanyag piac Mexikóban megváltozott, már nem csak az állami Pemex üzemeltethet kutakat, hanem más vállalatok is versenybe szálltak. Ez azt is jelenti a konkurencia lévén, hogy az üzemanyag árai változhatnak kúttól függően.
Az összes benzinkúton kiszolgálószemélyzet várja az autósokat, így ki sem kell szállni a járgányból, amikor tankolunk. Általában készpénzzel (mexikói peso-val!!!) lehet fizetni a benzinkutakon, viszont a frekventáltabb helyeken és a nagyobbaknál elfogadják már a bankkártyákat is.
Ha valaki hosszabb távra vállalkozik, érdemes teletankolni a kocsit, mert hosszú kilométereket gyűrhetünk magunk alá úgy, hogy a környéken egyetlen kutat sem találunk.
Oda kell figyelni az átverésekre is. Bár nem szokványos (velünk nem fordult elő), de előfordulhat, hogy a kutas nem állítja vissza 0-ra a mérőt, így a végén többet fizetünk, mint amennyit valójában tankoltunk. Ezért győződjünk meg arról, hogy a mérő 0-n áll. Mondjuk meg előre, hogy mennyiért szeretnénk tankolni és ha lehet, akkor a pontos összeget fizessük a kutasnak. Ha jár visszajáró, mindenképp figyeljünk oda, hogy pontosan kapjunk vissza.
Hogyan közlekedjünk
Mexikóban az út jobb oldalán közlekednek úgy, ahogyan itthon is, tehát ez a rész kipipálva. Vannak azonban dolgok, amikre nagyon oda kell figyelni.
Gyorshajtás: senkinek eszébe se jusson, mert jobb esetben magas árat kell fizetni a száguldásért, rosszabb eseten… talán senki nem akar Mexikóban börtönbe kerülni még csak pár órára sem.
Felvőrendőrök: tele vannak velük az utak. Mindenhol. És jó néhány helyen egészen láthatatlanok, így akár kárt is tudnak okozni.
Öngyilkosjelöltek: mi csak így neveztük azokat, akik szaladgálatak át az utakon (városokban és azokon kívül is), akár a 3 sávos gyorsforgalmin is teljesen nyugodtan.
Sebességkorlátozások: Tulum és Cancun között például teljesen értelmetlennek tűnnek a sebességkorlátozások. Ezek főképp azért vannak bevezetve, mert erről a többsávos főútról lehet be- és kihajtani a tengerparti luxusszállodák területére. A korlátozások azonban, legalábbis szerintünk, nem egészen ésszerűek. Példaul: mész szépen 100-el a pályán, hirtelen van egy 50 km/órás korlátozás, mindez kb 20 méterre vonatkozik, majd megint visszagyorsíthatsz 90-re. Nem 100-re, 90-re. Ezután 50 m-rel ismét egy 50-es tábla, mondjuk úgy 300 méteren keresztül – és már teljesen indokolatalnul.
Visszafordítósávok: ha véletlenül túlmennék egy letérőn, nincs baj, rengeteg visszafordító sáv van. Ezekkel csak annyi a baj, hogy nehéz belőlük kihajtani, főképp amikor sűrűbb a forgalom.
Egyébként az utak egész korrektül ki vannak építve (sok helyen itthon megirigyelhetnénk), rengeteg a jelzőtábla, így eltévedni nehéz lenne. Közlekedjünk azért inkább frekventáltabb utakon még akkor is, ha pl. az Wazza más útvonalat talál gyorsabbnak. Amikor sötétbe borul az ég, legyünk nagyon óvatosak még a településeken belül is, mivel vannak helyek (pl. Coba), ahol nincs feltétlenül közvilágítás, viszont rengeteg a kóbor kutya az utcákon, és sok a szaladgáló kisgyerek, akiket mindenképpen óvjunk.
Biztonságos utat mindenkinek!