Birmingham – a város, ami meglep és környéke, mely történelmet írt
január 24, 2020
Egy barátnőm nagyjából 2 éve költözött ebbe a Londoltól 200 km-re észak-nyugatra fekvő városba a férje munkája miatt és hát nem mesélt róla túlságosan kecsegtetően. De nem csak neki volt pozitívnak cseppet sem mondható véleménye Birminghamről, nem is tartozik a turisták által legfelkapottabb helyek közé Angliában. Őszintén szólva nekem is erős fenntartásaim voltak ezzel a régi iparvárossal kapcsolatban. De persze hajtott a vágy, hogy megnézzem mi az, ami annyira visszataszító itt. És mennyire, de mennyire örülök, hogy elsőkézből tapasztaltam meg, hogy körülöttem mindenki zöldeket beszél! És hát egyben baráti kötelességemnek is elegett tettem amikor felszálltam a Wizzair járatára és elrepültem Birminghambe.
Már amikor befutott a vonat a reptérről a New Street pályaudvarra, akkor éreztem, hogy nem lehet olyan rossz hely ez. Az első dolog ami szembetűnt, hogy milyen szépen össze van építve a régi barnatéglás állomás fala az új, teljes üvegfelületből készült bevásárlóközponttal. Nagyon is hangulatosnak találtam első ránézésre ezt a várost! Szerintem remekül ötvöződik a belvárosban a múlt és a jelen, a régi ipari és a modern építészet világa, a kanálisok pedig extra különleges hangulatot kölcsönöznek neki. Nyilván vannak külvárosi kerületei, ahová nem érdemes látogatást tenni, na de melyik nagyvárosnak nincsenek kerülendő részei?
A városon kívül pedig akad néhány olyan látnivaló, melyekért érdemes egy kis kitérőt tenni. Ott van pl. Shakespeare szülővárosa vagy a Black Country Living Museum Dudley-ban.
A reptérről a városba: vonattal
A leggyorsabb és legköltséghatékonyabb módja a városba jutásnak a vasút használata. A reptéri pályaudvarra (Birmingham International) a reptérről egy ingyenes légivonattal (2 percenként közlekedik) jutunk el kb. 2 perc alatt. Ott a Birmingham New Street-re kell jegyet váltani, leggyorsabban automatából. Az egyirányú ára £3,80 (1500 HUF), a menettérti jegyé pedig £7,30 (2900 HUF). De vigyázat, nehogy abba a hibába essen valaki, mint én: megvettem a menettérti jegyet, majd kiderült a hazautazásom napján, hogy az is az érkezésem napjára szólt – annak ellenére, hogy az ügyfélszolgálatos hölgy azt állította, hogy 1 hónapig érvényes. Szóval vehettem egy újat. Jó tanulópénz volt…
Birmingham fő látnivalói
A belváros egyik legemlítésreméltóbb látnivalója a 18. század elején épült St Philip’s Cathedral (Szent Fülöp katedrális), mely néhány lépésre található a New Street pályudvarttól és a Victoria Square-től (Victoria tér). A hangulatos kertben álló templom reggeltől estig nyitva áll a nyilvánosság előtt. Mivel elég korán landoltunk, így már a reggeli órákban a templom kapujában találtam magam. Kint esett az eső (ahogy az Angliára jellemző), bent pedig épp mise zajlott. Ezt egy égi jelnek vettem, így betértem a templomba és a hívekkel együtt megvártam az istentisztelet végét. Miután lelkileg feltöltődtem, kiléptem a templom kapuján és az esőnek már csak az úttesteken volt nyoma, így átsétáltam a város fő terére, a Victoria Square-re. Itt áll a városháza és a városi tanács épülete. Ottjártamkor a The Knife Angel (késekből készült angyal-szobor) is a teret “díszítette”. Ez egy késekből kreált alkotás, amelyet több városban is kiállítottak, és az Angliában történő késes támadások gyakoriságára hívja fel a figyelmet, illetve emléket állít az effajta offenzívák áldozatainak.
Mire körbejártam a teret, megérkeztek a barátnőmék, így behuppantunk az autóba.
Átautóztunk az Ékszernegyedbe (Jewellery Quarter), amely még ma is Anglia ékszerkészítő központja. Ez a vibráns városrész több, mint 700 ékszerész és kiskereskedő otthona. Mindemellett pedig számtalan kávézó, pub és étterem sorakozik az utcáin.
A városban nekem leginkább a Theatreland (Színháznegyed) és a Westside városrészek tetszettek. Utcáikat kanálisok szelik át, melyeket kis átjárók hidalnak. A kanálisok partjain gyönyörűen felújított és modernizált barnatéglás ipari épületek emlékeztetnek a város egykori indusztriális múltjára és fontosságára. A sétálóutcák mellett a vizeken keskeny, alacsony, de annál hosszabb hajók horgonyoznak. Néhány közülük étteremként vagy kávézóként üzemel.
A sétányokat bárok és pub-ok szegélyezik. Talán az egyik legizgalmasabb közülük a Malt House, amely egy korábbi malátafeldolgozó üzemben kapott helyet. Az épület már előre tülkrüzi, hogy a falak között bizony a brit kocsmák hagyomásnyos ízeit készítik a szakácsok, kiadós porciókban.
Ez a két negyed ad otthont a Legoland és a Sealife (ahogy a név is sugallja, egy nagy tengeri akváriumról van szó) épületeinek is. Gyerekekkel érdekes lehet bármelyik látogatása. Jegyeket érdemes előre online megvásárolni, mert elég sokat spórolhatunk, sőt kombinált jegyeket is kínálnak az online felületek.
+ Étteremajánlás: Ha már elegünk van az angol ételekből, jöhet egy kis amerikai is talán. A Coast to Coast egy izgalmas, amerikai stílusban kialakított étterem. Nemcsak azért ajánlom, mert USA legjobb ízeit varázsolják a tányérokra, hanem azért is, mert minden nap 1-et fizet 2-őt kap akciókkal várják a vendégeket reggeltől a kora délutáni órákig.
Látnivalók Birmingham-en kívül
Stratford-upon-Avon – Shakespeare városa
Ez a kisváros Anglia leghíresebb írójának, William Shakespeare-nek a szülőhelye. Itt született, itt alkotott és itt is hunyt el a világ legnagyobb drámaírója. Annyira magávalragadó ez az angol kis városka, hogy akár több napot is szívesen eltöltöttem volna a festői, tipikus angolos utcái és bájos parkjai felfedezésével. A városban bóklászva úgy érezhetjük, hogy pár évszázadot visszaugrottunk az időben. Nyugodt kisváros ez annak ellenére is, hogy sokan látogatják. A délutáni csendéletet a város fő utcáján, a High Street-en, az iskolából kiszabaduló iskolások törik meg.
Térjünk be a Garrick-be, a város legrégebbi kocsmájába, aminek egy 15. században emelt épület ad otthont. De nem csak finom söröket csapolnak ám itt (amit meg is lehet kóstolni kérésre rendelés előtt a pultnál – legalábbis nekem előszerettel ajánlották és csapolták a kóstolókat – amolyan igazi angol úriemberek módjára), az ételeik is kiválóak. Igazi angol ízek és jó nagy adagok. Érdemes a híres fish&chips-et kipróbálni, azzal nem lehet itt mellényúlni.
Sétánk során tekintsük meg Shakespeare szülőházát és lányának, Susanne Halls-nak az otthonát, a Halls Croft-ot, amely ma múzeumként szolgál. Andalogjunk el a Szentháromság Templomhoz (Holy Trinity Church), amelyet Shakespeare templomaként is emlegetnek, hiszen itt keresztelték meg és itt temették el Anglia egyik leghíresebb fiát. Északra a templomtól az Avon folyó partján fekvő park ad otthont több színháznak, de a parkban sportolni, piknikezni is lehet, a folyón pedig csónkázni.
Megközelítés
Birmingham-ből a Moor Street vagy a Snow Hill pályaudvarról jutunk el Strarford-ba 1 óra alatt a West Midlands Trains vonalon. A menettérti vonatjegy £17-tól (6700 HUF) elérhető.
Black Country Living Museum, Dudley
Amikor Vero, a barátnőm, múzeumba invitált, egy tipikus múzeumot képzeltem el, és bevallom őszintén, nem volt túl sok hangulatom hozzá. Hogy én átvonatozzak egy másik városba, hogy aztán ott 4 fal közé zárva szemléljem a térség történelmét, azt már nem! De hamar kiderült, hogy ilyesmiről szó sem volt!
A szabadtéri múzeum 26 hektáron terül el és az elmúlt 300 év történelmét mutatja be Anglia ezen részének, melyet az “ipari forradalom bölcsőjének” is neveznek. A Black Country, vagyis a “fekete ország” elnevezés a környék masszív szénbányászatából ered. Szintén itt használtak először szenet a vas felolvasztásához.
A történelem ebben a skanzenben szó szerint a lábaink előtt hever. Részt vehetünk Edwar korabeli iskolai órán, szétnézhetünk a vásárban, kipróbálhatunk néhány régi utcai játékot, megnézhetünk egy mozifilmet a 20-as évek autentikus mozijában, vagy csak sétálhatunk a faluban ámulva a régi idők épületein, s azok kirakatain, gyógyszertárain, cipészműhelyein. Az épületek mind úgy lettek áthelyezve ide a múzeum területére, sokszor tégláról téglára.
Ha megéhezünk, betérhetünk valamelyik pékségbe vagy a Hobbs & Sons étterembe, amelynek a £7-os (2800 HUF) fish&chips-jéről mindenki ódákat zeng, a barátnőmék is imádják. Sajnos mi késve érkeztünk oda (nyitvatartás naponta 11:30-16:00), ezért nem volt esélyem rá, hogy megerősítsem a fish&chips rajongók táborát. Viszont annál jobban csúszott a Bottle & Glass Inn-ben a kézműves sör. Mindenképp készüljünk kézpénzzel, mert kártyát sehol nem fogadtak el a falumúzeum területén belül.
Egy szó mint 100, amennyire ódzkodtam a “múzeumtól”, annyira imádtam az egészet, a hangulatát, azt, hogy visszarepülhettünk évtizedeket, évszázadokat a történelemben. És hogy olyan emberekkel elegyedhettünk szóba, akiknek az ősei aktív részesei voltak a korabeli történéseknek, hiszen itt, a skanzenben rengeteg a környékbeli önkétes.
A belépő ára egy cseppet ugyan húzós, £19 (7600 HUF) a felnőtt jegy, de lehet kapni többféle kedvezményes családi jegyet is. És megér minden egyes centet az ott töltött idő. Mi csak fél napot szántunk rá, pedig el tudtam volna lődörögni itt egy egészet is.
Megközelítés
A legközelebbi vasútállomás 20 perc sétára van a múzeum bejáratától. Birmingham New Street pályaudvarról Tiptonig kell jegyet váltani, és az út csupán bő negyed órácska. A menettérti jegy ára £8 (3200 HUF) körül mozog.