Szeretem a tengert és úgy a vizet általában, valójában egy igazi vizicsibe vagyok. De ugyanakkor imádom a természetet, így a hegyeket is. Sőt! És Ciprus nem csupán a tengerpartból áll, közepén van egy hegység, melyet úgy hívnak, hogy Troodos, és bizony szebbnél-szebb túraútvonalakkal kecsegtet. Nem utolsó sorban pedig a közeli területek a bortermelésről is híresek – így már érthető, hogy mi miért vettük a hegyekbe az irányt, ugye?

 

Őszintén szólva tényleg a hegyekkel kapcsolatban az első gondolatom a bor és a borkóstolás volt. És igen, valóban rengeteg a sziget ezen részén (nyugaton, dél-nyugaton) a borút, de mi végül egyikbe sem csatlakoztunk be. Nem is lett volna túl korrekt, hisz én sofőrként nem tudtam volna igazán élvezni a bortúrát. De hála az égnek Troodos többről szól, mint a borról.

 

 

Festői dombjai, meseszép túraútvonalai és bámulatos vízesései mind magával ragadják az odalátogatókat. Ha az ember “felmerészkedik” a hegyekbe, azért érdemes egy kis kitérőt tenni a Commandaria régióba, hiszen a ciprusiak szerint innen származik a világ legrégebbi édes vörösbora.

 

 

Troodos vízesései

 

Platres településénél 2 olyan vízesés is található, melyekért érdemes egy picit megerőltetni magunkat. Bár egyik túraútvonal sem strapás egyáltalán, gyerekekel is simán végig lehet őket járni, sőt, ők még talán fürgébben is tudnak közlekedni és egyensúlyozni a vízesésekhez vezető patakok mentén pihenő köveken.

 

1. Kaledonia vízesés

A Kaledonia a nagyobbik vízesés és sokkal ismertebb is, így látogatottabb, mint a Millomeris.

2 irányból lehet megközelíteni, északról a B8-as útról és Platres felől (mondjuk ez is a B8-as út).  Mi a faluból indultunk, a Psilo Dentro étteremnél van egy ingyenes parkoló, innen a vízeséshez kb. 30-40 perc alatt lehet feljutni. Az indulás előtt itt meg tudjuk tölteni a kulacsunkat friss forrásvízzel (mi visszafelé töltöttünk friss vizet magunknak).

 

A patakmenti ösvényen a táj igazán festői, a csordogáló víz valamiféle megnyugtató érzést sugároz.

 

 

Mindenképp érdemes fürdőruhával is készülni. Amikor felértünk, egy lélek nem tartózkodott ott, így nyugodtan meg tudtunk mártózni a vízesés zuhatagában. Csodás volt néhány nyugodt percet egyedül eltölteni a természet lágy ölén. Mire befejeztük a fürdőzést, több csoport is megérkezett a helyszínre.

 

2. Millomeris vízesés

Ez egy valamivel kisebb zuhatag, mint a Kaledonia, de szépsége nem marad el a nagytesójáétól. Legalábbis mi június elején ezt tapasztaltuk. Olvastam azonban azt is, hogy augusztus végére a patak olyan szinten kiszárad, hogy a vízesésnek nyoma sincs – én mondjuk ezt elképzelhetetlennek tartom, de lehet, hogy így van, ezért nem vállalok felelősséget.

A Millomerist is 2 irányból lehet megközelíteni. Az egyik ugyancsak a B8-as útról közelíti meg. Limassol irányából haladva Moniatis falu után úgy 4 km-re kell letérni balra és addig haladni, amíg egy parkolóba érünk. Innen már csak pár lépés a vízesés.

Platresből ehhez a vízeséshez is el lehet sétálni, mi itt is a faluból indultunk. A Kallithea Hoteltől délre kell haladni a főúton és úgy 100 méter után be kell térni balra a túraútra. Nem lehet eltéveszteni, mert ki van táblázva az út szélén. Ez gyalogút, ide autóval behajtani tilos, a főúton azonban a hotel és a letérő közt van parkoló.

 

 

A Google térkép ne tévesszen meg senkit, nekünk nagyjából 5-7 percet írt Platresből, de ez nagyon messze volt a valóságtól. Kb. 30 perc volt lemenni (igen, a faluból főképp lefelé kell haladni) a vízesésig. De persze megérte minden egyes lépése. Egy ideig a patak partján vezet az út, ami dús növényzettel, magas fákkal van körülölelve. Majd felfelé visz az út és a hegyoldalban kialakított gyalogúton halad tovább, ami korláttal van szegélyezve. A végén jobbra lefelé kell elkanyarodni és ballagni egészen a zuhatagig, hol lépcsőkön, hol pedig földesúton.

 

 

Sajnos ide nem vittünk fürdőruhát, mert csak egy gyors sétára voltunk készen vacsora előtt, de ennek a vízesésnek is a tavacskájában meg lehet mártózni.

 

A környéken van még kettő kisebb zuhatag, a Mesa Potamos és a Chantara vízesések, de ezekhez mi nem mentünk fel. 

 

Szállás és étterem

 

A szállást illetően nem volt túl bonyolult dolgunk, azért itt nincs akkora bőség zavara, mint a tengerpartokon. A választásunk egy kicsi hotelre esett Platres településen (mint utóbb kiderült, nagyon jól tettük, hogy ezt a falut szúrtuk ki), mégpedig a Kallithea Hotel du Chocolate-ra. Na most, a név alapján kérdezheti valaki, hogy mi köze van a hotelnek a csokihoz? Hát az, hogy a tulajdonosok férfi tagja csokoládékészítő tanfolyamokat is szervez. Egy tündéri idős házaspáré ez a szálláshely, amit 2019 elején nyitottak meg. A hölgy ciprusi származású és annak ellenére, hogy az élete nagy részét Angliában élte le, még mindig a ciprusi habitus, életérzés és akcentus érződik rajta. Az úr egy igazi angol úriember, aki olyan elképesztő szeretettel beszél a csokiról, hogy az ember rá is harap azonnal a tanfolyamra (sajnos több nap kell hozzá, így ezt ki kellett hagynunk). A hotel egy öreg épületben van kialakítva, a berendezése sem modern, inkább amolyan angolos, de ugyanakkor rendkívül kényelmes és a hangulata nagyon családias. John imád szóba elegyedni a vendégekkel és nagyon nehéz neki ellenállni. A finom reggelit maga a “ház” asszonya készíti friss alapanyagokból. Imádnivaló egy házaspár!

 

 

Étterem téren a helyiek ajánlásai alapján a Mimis-re esett a választásunk, amely egy kis családi étterem. A hegyekben nagyon élvezetes volt az idő, friss a levegő, főképp a tengerparthoz képest. Kellemes szellő fújdogált, ami tökéletesnek bizonyult ahhoz, hogy a teraszon fogyasszuk el a vacsoránkat. A helyi ház bora ízletes volt és száraz. A 2-személyes húsos grilltál egy extra görög salátával elég volt hármunknak. Azt nem mondanám, hogy egy mennyei kulináris élményben volt részünk, de nem is arra számítottunk. Egyszerűen ettünk egy jót. A személyzet itt is rendkívül kedves és figyelmes, a végén még egy kis desszertet is kaptunk a ház ajándékaként.

 

 

 

Troodos télen

 

Télen Troodos tökéletes helyszín a téli sportok szerelmesei számára. Több síközpont is található errefelé, a leghíresebb a sziget legmagasabb hegyén (1952 m), az Olympuson van. A felvonó nyáron nem üzemel.

 

Mi autót béreltünk és azzal barangoltuk be a szigetet. Voltunk a keleti részen Ayia Napa környékén és nyugaton is Páfoszban és az Akamas félszigeten. Az északi, török oldalt pedig egy szervezett kirándulás keretein belül látogattuk meg.