Egy hétvége a Magas-Tátrában – 4 kihagyhatatlan program
április 23, 2020
Kiskoromban a családdal bebarangoltuk a szlovák hegyek nagy részét, hiszen rengeteget jártunk a téli időszakban síelni. Jópárszor megfordultam a Magas-Tátrában, többek között azért is, mert az iskolai sítáboraink bázisa Tatranská Lomnica (Tátralomnic) volt. Most pedig sok-sok év után tértem vissza a szlovákok legmagasabb hegyei közé egy röpke hétvége erejéig kikapcsolódni.
Elmentünk meglesni azt a kis panziót is, amiben még a sulis évek alatt szálltunk meg és ahol Timi barátnőm suttyomban pakolta ki a söröket a szobánk ablakán keresztül kívülre a hóba, egyrészt azért, hogy hidegen tartsuk a számunkra akkor még illegális nedűt, másrészt pedig azért, hogy a tanárok még véletlenül se bukkanjanak rá. Izgalmas volt ez a kis dugdosós játék még úgy is, hogy a tanárok nyilván tisztában voltak vele, hogy az esti órákban mi folyik (szó szerint) a hátuk mögött…
Ha valaki csak egy hétvégére, vagy pár napra ugrana fel Szlovákia legmagasabb hegyeibe, az év bármelyik szakaszában csodás látnivalók várják. Mivel a párom még sosem járt a Tátrában, szerettem volna neki megmutatni a lehető legtöbbet abból, amit az óriások kínálnak, azt is úgy, hogy a program változatos legyen, ugyanakkor ne legyen rohanós, inkább laza, kikapcsolódós, s mindezt egy röpke hétvége alatt.
1) Barangolás a Csorba-tó körül (Štrbské Pleso)
Az első megállónk a Csorba-tó volt. A körülötte fekvő területeknek Szentiványi József volt a földbirtokosa, ő építtette fel a tó mellett az első menedékházat és kezdte fejleszteni a térségben a turizmust.
A téli sportok, főképp a sífutás, sízés és snowboard szerelmeseinek kedvenc helyszíne, de azok sem járnak rosszul, akik errefelé kívánnak túrázni, hiszen innen indul a túraútvonal a Kriváň-ra és a Rysy-re is. Több magasabban fekvő túraútvonal november elejétől június közepéig le van zárva a turisták biztonságának és a természet védelmének érdekében, de az alacsonyabban fekvő területeket egész évben ki lehet használni, így bátran neki lehet vágni Szlovákia legöregebb nemzeti parkjának a felfedezéséhez bármikor.
Mi ottjártunkkor csak a tavat jártuk körbe, kisebb kitérőket téve körülötte. Mesébe illő volt a fehérbe borult vidék látványa (mondjuk így magát a tavat nem is láttuk, viszont sétálni lehetett rajta, mondhatnám, hogy vízen jártunk 🙂 ).
Parkolásért a tótól keletre fekvő parkolóban 2 EUR-t kértek 1 órára, ami azért egy cseppett húzós.
2) Séta a fák felett: Lombkorona tanösvény – Bachledka
Csupán 15 km-re Tátralomnic-tól a Bachledka síközpont csúcsánál építettek fel fából egy lombkorona ösvényt, amelyet végigjárva nemcsak a környék hegycsúcsaival, állat- és növényvilágával ismerkedhetünk meg, hanem felsétálhatunk egy 30 méter magas torony tetejére is.
A torony egyik érdekessége a teteje közepén tátongó hatalmas nyílás. Ez a nyílás kötelekkel van átszőve, így a bátrabbak akár át is sétálhatnak rajta, miközben a lábuk alatt egy 30 méter mély lyuk tátong. Nekem pl. inamba szállt a bátorság, pedig soha nem voltam egy félős típus, sőt, szeretem az ilyesféle kihívásokat. A párom viszont legyűrte a tériszonyát és simán rámerészkedett. Érdekes volt figyelni a gyerekeket is, akik szó szerint szaladgáltak a kifeszített köteleken, bármiféle félelemérzet nélkül.
A kilátó másik érdekessége, hogy lesétálás helyett pár másodperc alatt lecsusszanhatunk egy csúszdán. Ennek a lehetőségét a belépő nem tartalmazza, így további 2 EUR-ért vehetjük igénybe a szolgáltatást.
Az tanösvényhez felmehetünk gyalog (ebben az esetben a belépőt csak magára a lomkorona sétára kell megvárásolni (10 EUR/felnőtt és 7,50 EUR/gyerek), vagy kihasználhatjuk a felvonót is oda-vissza irányba (kombinált belépő 20 EUR/felnőtt és 16 EUR/gyerek). További jegytípusokról a weboldalon lehet tájékozódni.
3) Barlanglátogatás a Bélai-barlangban (Belianska jaskyňa)
Ez a cseppkőbarlang Szlovákia egyik leglátogatottabja és az egyetlen látogatható barlang a Tátrában. 10 km-re található észak-keletre Tátralomnic-tól, a Bachledka koronaösvényhez vezető úton.
Az 1752 méterből 1,37 kilométert járhat be a látogató és csodálhatja gyönyörű cseppkőképződményeit, a számos kis tavacskáját és “vízesését” már 1882 óta. A barlangot terápiára is használják, légúti betegségek gyógyításában segít. Zenetermében pedig, amely kiváló akusztikával rendelkezik, minden augusztusban kocertet rendeznek.
A 70 perces vezetett túrák konkrét időpontokban startolnak, nyári időszakban reggel 9-kor indul az első és 16 órakor az utolsó csoport, óránként. Tavasszal, ősszel és télen pedig 9:30-tól indul 4 turnus másfél óránként. November elejétől december végéig viszont zárva tartanak, ezen kívül pedig minden hétfőn pihenőnap van érvényben.
A bejárata 822 méteren kezdődik tengerszint felett. Ide a parkolóból (3 EUR/nap) egy laza 25 perces sétával lehet feljutni egy kijelölt 1 km-es ösvényt követve, úgyhogy a látogatást ezt kalkulálva érdemes időzíteni. Fent van egyébként büfé és mosdó is.
A felnőtt belépő ára 9 EUR/fő, diákoknak 4,50 EUR/fő. További jegyárakaról itt lehet infót szerezni.
TIPP: A belépő nem tartalmazza a fotózási lehetőséget a barlangon belül, így aki felvételeket szeretne készíteni, érdemes megvennie a 10 EUR-os fotó/videó jegyet. Amennyiben az idegenvezető valakit csaláson ér, megbünteti (és bizony voltak olyanok, akik ki akarták játszani és rajtakapta őket, számukra meg is lett a böjtje). Ha nem vesszük meg előre a fotójegyet, nála még lehetséges a túra során is (az elején felhívja erre a figyelmet). Mi is útközben döbbentünk rá, hogy talán érdemes mégis megörökítenünk ezt a bámulatos természeti csodát, így nála fizettünk be. Készpénzzel a barlanghoz mindenképp készüljünk.
4) A Lomnici-csúcs meghódítása és a Kőpataki-tó
Amikor eldöntöttük, hogy “felugrunk” egy hétvégére a Magas-Tátrába, azonnal leszögeztem, hogy én bizony fel szeretnék menni, vagyis felvonózni, a Lomnici-csúcsra. Mondjuk a “felmenni” kifejezés is helyénvaló lenne, hiszen fel lehet menni kétlábon is, de mi nem vagyunk hegymászók, és hát tél lévén azért mégsem indul neki valaki csak úgy a jeges-havas szikláknak (bár voltak olyan fazonok, akik jégcsákánnyal a kezükben bukkantak elő a felhők közül amikor mi fent nézelődtünk, de nyilván ők nem aznap kezdték űzni ezt az ipart). Nekem mondjuk egyébként sem fordult meg a fejemben… …mindaddig, amíg a szüleim el nem mesélték, hogy közös életük hajnalán, azaz a magas-tátrai nászutjuk alkalmával bármiféle mászói múlt nélkül ők bizony fogták magukat és kettecskén meghódították Szlovákia második legmagasabb csúcsát. Mondjuk apukámból simán kinézném még most is, hogy egy ilyen légből kapott ötletnek simán nekilódul, de anyukámról – annak ellenére, hogy elég vagány – nem gondoltam volna, hogy ilyesmit bevállal. De hát fiatalok voltak, merészek, fittek és szerelmesek, úgyhogy méltán érezhették úgy, hogy nemcsak a Lomnici-csúcsot tudják meghódítani, de talán az egész világot. Az már egy másik dolog, hogy majdnem rájuk sötétedett és apunak elég mélyen a zsebébe kellett nyúlnia azért, hogy újdonsült hitvesét és persze saját magát biztonságosan levitesse felvonóval a csúcsról.
Most egyébként úgy érzem, hogy be kell hoznom egy kis lemaradást, így nagyon várom már a nyarat, és persze azt is, hogy újranyissák a határokat…
Na de térjünk vissza a tárgyhoz… Szóval a Lomnici-csúcs Szlovákia egyik legmagasabb pontja a maga 2634 méterével. Tátralomnicból lehet feljutni (ott a parkolás ingyenes) 3 különböző felvonó igénybevételével. A második a Kőpataki-tónál (Skalnaté Pleso) rak ki és innen indul 30 percenként az a légkabin (a harmadik), amely végül a csúcsra “repít”. Ennek a kapacitása maximum 10 fő, nem több! Az időpont, amely a jegyen fel van tüntetve, erre a 3. felvonóra szól és ha valaki lekési, bukta a felmenetelt és persze a jegy árát is. Úgy kell tehát számolni, hogy a Kőpataki-tóhoz, ahonnan a 3. felvonó indul, kb. 20 perc alatt lehet feljutni.
TIPP: a jegyet ELŐRE érdemes megvárásolni, amelyek akár napokkal előre is ki lehetnek árusítva. Mi annyit vacilláltunk, hogy mikor vágjunk neki az oromnak, hogy az online kapható jegyek elfogytak. Naivan azt gondoltam, hogy ha reggel 10 előtt a helyszínre megyünk, akkor csak akad még 2 db. Hát tévedtem. Azonban volt olyan szerencsénk, hogy megnyitottak egy 15 órás indulást is, amire még be tudtunk fizetni.
Addigis különféle kávézókban, hüttékben ütöttük el az időt, illetve a Kőpataki-tó körül sétálgattunk. De azért az az 5 órás várakozás nem volt egy leányálom, ráadásul minden félórában érdeklődtünk a felvonó kezelőinél, hogy esetleg nem késte-e le valaki a menetet, hogy eseleg a helyükön fel tudjunk jutni hamarabb (lehetséges lett volna a kapacitás függvényében).
Végül az utolsó turnussal emelkedtünk fel. Elég izgalmas volt, lévén, hogy látni nem láttunk semmit, mert a fehér felhők szinte a Kőpataki-tóig leereszkedtek, így olyan volt, mintha be lettünk volna zárva egy tejben úszó kapszulába. 9 percig tartott az út és fent sem volt más a helyzet, egy teljesen felhőben fürdőző oromra érkeztünk, csupán néhány méteres látótávolsággal. Fent 50 percet lehet eltölteni, se többet, se kevesebbet. Ez egyébként elég ahhoz, hogy körbe tudjuk járni a kialakított útvonalat és gyönyörködjünk az elénk terülő hegyek látványában, de mivel az utóbbi nekünk nem adatott meg, beültünk a csúcson kialakított DEDO nevezetű kávézóba egy forró ital erejéig.
Arra is van lehetőség, hogy egy éjszakát eltöltsünk Közép-Európa legmagasabban fekvő szálláshelyén. 2 szoba áll rendelkezésre és mindekettő esetében nagyon mélyen a zsebekbe kell nyúlni, ugyanis a szobaárak 650 EUR-nál (de inkább 700) kezdődnek éjszakánként 2 főnek. Ez tartalmazza a felvonó árát is (ami eleve 50 EUR körül mozog/fő, online 40 EUR-ért már lehet foglalni), frissítőt a Kőpataki-tónál, welcome drink-et, 4 fogásos gourmet vacsorát és a reggelit, na meg persze szállás teljes komfortját. A hotel weboldalán vannak feltüntetve a szabad éjszakák és a szobaárak.
+ Szállás- és étteremajánlás
A szállást szokásomhoz híven az utolsó pillanatban foglaltam le, így bukkantunk rá elég jó áron a Hotel Amalia-ra Nová Lesná településen. Reggelit és wellnesshasználatot is biztosítottak, a hegyekre való kilátás pedig pazar volt a szobánkból. Merem őket ajánlani.
A szállástól csupán 500 méterre található a Koliba Tatry étterem, ahol nagyon autentikus környzetben szolgálják fel a különféle brutálisan finom helyi specialitásokat, mindez pedig egy nagyon kedves személyzettel társul! Mi csodás 2 estét töltöttünk el a helyen és bátran ki merem jelenteni, hogy ez az egyik legjobb helyi étterem a környéken, arról nem is beszélve, hogy teljesen megfizethető.