Hamis sajttorta – avagy hogy készül a cheesecake sajtkrém nélkül

Tudtátok, hogy a sajttorta az ókori görögöktől származik? Az a szóbeszéd is járja, hogy már a legelső olimpián is (kr.e. 776-ban) valamiféle sajttortára emlékeztető ételt szolgáltak fel az atlétáknak. A görög mennyasszonyok is ezt a finomságot készítették a vendégeik számára. Később a rómaiak vitték hírét ennek az isteni desszertnek egész Európába…

Na de ennyit a sajttorta történetéről, most jöjjön az enyém 🙂 Történt ugyanis úgy, hogy egy borongós szombaton hirtelen süthetnékem támadt, így hát körülnéztem az éléskamrámban, hogy a meglévő alapanyagokból mit tudnék összekotyvasztani úgy, hogy az ehető is legyen. Így született meg a saját “sajttorta” receptem, ami hajaz ugyan az eredetire, de mégis eléggé különbözik tőle, mivel hiányzik belőle a sajtrém. Ugyanis az nem volt épp a hűtőben.  Volt azonban otthon túró, tejföl és tejszín, szóval úgy gondoltam, hogy ezek is megfelelnek majd a küldetésemnek. Így neki is láttam a saját kis “sajttortám” összeállításához. Bevallom, imádom a sajttortát, de otthon hozzá hasonlót még sosem készítettem, ez volt a legelső próbálkozásom. 

Hozzávalók egy 24 cm-es tortaformába:

Az alap:

• 200 g háztartási vagy zabkeksz ledarálva
• 125 g olvasztott vaj
• 100 g olvasztott étcsokoládé

A krém:

• 330 g tejföl (20%-os zsírtartalmú)
• 150 ml zsíros habtejszín
• 200 g túró
• 4 db közepes tojás
• 2 csapott ek. liszt (én zabpehely lisztet használtam)
• 3 púpos ek. szőlőcukor
• 3-4 csomag vanillincukor
• 1 citrom leve
• 2 citrom lereszelt héja

Elkészítés:

Alapból zabkekszet használtam volna, de mivel volt otthon elfekvőben egy kis darált háztartási keksz  (a barátom ugyanis még a szülinapomra készített nekem egy tortát! és onnan a maradék), megspóroltam egy kis előkészítési időt. A kekszet egy nagy tálba szórtam, majd alacsony hőfokon felolvasztottam a vajat, amit hagytam egy picit kihűlni (de nem megdermedni!) mielőtt a kekszhez kevertem volna. Közben vízgőz fölött csokoládét olvasztottam, amit aztán belekevertem a kekszes-vajas masszába. A keveréket egy 24 cm-es átmérőjű tortafomába kézzel jól belenyomkodtam és elsímítgattam, majd egy 160 fokra előmelegített sütőbe toltam 10 percre. Egyébként a tortaformát azért nem vajaztam ki, mert teflonnal van az enyém bevonva, így eddig még nem ragadt bele semmi, a hagyományost azonban bátran ki lehet kenni zsiradékkal.

Amíg a torta alapja sült, nekiálltam a krém elkészítéséhez. A tejszínt jó habosra vertem (kézimixert használtam), majd hozzáadtam a tejfölt és a túrót (az enyém darabos túró volt, olyan, amit kenyérre szoktak kenni, abból is a light változat – ez volt otthon), ízesítettem a cukrokkal (lehet másfajta édesítőszert is használni, többet, kevesebbet ízlés szerint), a citrommal és a citromhéjjal, majd alacsony fordulaton tovább kevertem, míg egy homogén masszát kaptam (kb. 2 perc). Ezután hozzáadtam a lisztet, amit szintén alaposan belekevertem, a végén pedig jöttek egyenként a tojások, azokat is a legalacsonyabb fordulatszámon dolgoztam bele a krémbe.

A tortaformát körbetekertem alufóliával, majd egy tepsibe helyeztem, aminek az aljára kb 2 cm magasan vizet öntöttem. Az alufóliának köszönhetően a víz nem folyik be a tortaformába.

A krémet a torta alapjára (aminek addigra lejárt a 10 perces sütési ideje és már ki is hűlt nagyjából) öntöttem és betettem a 160 fokos sütőbe 45 percre sülni. 45 perc után lekapcsoltam a sütőt és még 10 percig hagytam benne a tortámat úgy, hogy közben nem nyitottam ki a sütő ajtaját. A teteje szép aranybarnára pirult.

A tortát hagytam szobahőmérsékleten kihűni, majd egy éjszakára hűtőbe raktam és csak másnap reggel fogyasztottuk a reggeli kávénk mellé.

A sajttorta származásával kapcsolatos forrás ITT található.