India – Nőként egyedül

Manapság rengeteg ilyen-olyan hír jut el hozzánk a nők helyzetéről Indiában és valljuk be, ezek általában nem túl pozitív hangvételűek.

 

Mielőtt elkezdtem tervezni az indiai utamat és kezdtem utánanézni néhány utazás előtti tippnek, többek között arra is kíváncsi voltam, hogy mit írnak bloggerek arról, hogy milyen is nőként Indiában egyedül barangolni. És bizony a legtöbb fórumon az az információ jött velem szembe, hogy a nőknek még egyedül sincs kimondottan okuk tartani dolgoktól (vagy csak épp azokra a cikkekre sikerült ráklikkelnem, melyek bátorítóak voltak?).

Valóban azt gondolom, hogy ha valaki mondjuk Rishikeshbe megy egy jógatanfolyamra, ahol gyakorlatilag hetekig be van zárva és majdnem kizárólag olyan nyugatiakkal van körülvéve, akik keresik önmaguk és létezésük értelmét, nincs aggódnivalója. Félreértés ne essék, semmi bajom ezzel, nekem is van ismerősöm, aki megjárta ezt az utat és imádta az egészet, sőt, élete legszebb élményeként tekint vissza a Rishikeshben eltöltött 1 hónapjára. Érdekes történet egyébként ahogy összefutottunk Delhi repterén. Mentem fel a mozgófolyosón (igen, nem lépcső) az indulásokhoz, ott láttam, hogy észveszejtve szaladgál egy lány fel-alá. Azonnal felismertem és megszólítottam, bár jó 10 éve csak a közösségi oldalakon látom (egy Amerikában élő cseh lányról van szó). Épp a Dehradunba közelekedő járat check-in pultjához akart eljutni és nem tudta pontosan, hogy hová kell mennie. Miután végül mindketten becsekkoltunk és átmentünk az ellenőrzésen, megittunk egy közös kávét, megreggeliztünk a reptéren, ő utazott Rishikeshbe, én pedig Goa felé vettem az irányt. Úgy éreztem, hogy egy csoda történt, hogy amint megérkezek Indiába, egy régi ismerőssel futok össze. Aztán később rájöttem, hogy ez csak az egyik csoda volt a sok közül, ami történt velem.

Apropó Goa… Nyilván aki valamelyik Goában fellelhető (luxus)szállodában tölti ideje nagy részét, szintén nincs oka tartani semmitől Indiában. Goa egy teljesen más világ, mint pl. az Aranyhároszög városai. Rengeteg a (főképp orosz) turista, sok külföldi pedig modernkori hippiként éldegél Goa valamelyik városában, aféle életművészek.

 

 

Indiáról és a vele kapcsolatos meglátásaimról már írtam korábban. Most szeretném megragadni az alkalmat és néhány tanáccsal szeretnék szolgálni azoknak (főképp nőknek), akik egyedül (vagy akár egy barátnőjükkel) kívánnak nekivágni az indiai kalandnak.

Azt azért leszögezném, hogy az eredeti terv szerint nem egyedül kellett volna Indiában utazgatnom (de sajnos a barátnőm az utolsó pillanatban lemondta), és végül nem is voltam mindig teljesen egymagam (a szerencsének köszönhetően találkoztam néhány sorstárssal, akikkel csodás pillanatokat éltünk át együtt).

 

Szóval itt van néhány pont, amely segíthet abban, hogy egy élvezetesebb élményben legyen részünk:

 

1) Merjünk NEM-et mondani

Határozottan és jól hallhatóan. Nem kell senkivel sem kötelezően szóba állni és jópofizni, főképp akkor nem, ha valakivel kapcsolatban valamiért nem túl jó a megérzésünk. Ha van egy belső hang, egy nyomás, ami miatt esetleg összeszorul a gyomrunk, hallgassunk arra és gyorsan álljunk tovább! Mindig, miden körülymény között hallgassunk a megérzéseinkre!

 

2) Álljunk ki magunkért

Amikor pedig úgy érezzük, hogy át akarnak verni minket, mert azt gondolják, hogy egy két lábon járó pénzjegynyomda vagyunk, akkor se hagyjuk magunkat és igenis álljuk  a sarkunkra. Én egy taxissal kerültem Delhiben konfliktusba egy alkalommal, aki a kedves szavak hallatára a füle botját sem mozdította, de amikor ráüvöltöttem, mint egy sakál, azonnal csengette a rupit, ami járt vissza. 

 

3) Csak officiális taxi 

Goából (ahol teljes biztonságban éreztem magam 0-24-ben) Jaipurba tartottam és késő este szállt csak le a gépem. Egy picit aggódtam, hogy már nem lesz nyitva a taxis ablak (ami minden reptéren fellelhető), ahol előre meghatározott áron lehet fuvart foglalni (pre-paid taxi az elnevezése). Ne kezdjünk el este sötétben taxit hajtani azért, hogy egy pár rupit megpróbáljunk spórolni. A végén lehet, hogy nem is sikerül. Beszéljük le az utat az ablaknál, fizessük ki és utazzunk officiális taxival.

 

 

4) GPS mindenek felett

Ha nincs helyi SIM kártyánk, mindenképp legyen a telefonunkban egy olyan térkép, amit offline is tudunk használni (városok offline térképeit például le lehet tölteni a Google Maps-ről is) és minden esetben kövessük nyomon az útvonalunkat. Egy-egy helyzetben ez bizony életmentő lehet. Legalábbis ad egy bizonyos biztonságérzetet. Velem előfordult, hogy a riksasofőrömnek halvány fogalma nem volt arról, hogy hol a szállásom, mégis elvállalta a fuvart, hisz a pénz beszél. Amikor a GPS-en láttam, hogy másfelé tartunk, mint amerre kéne, bizony megállt bennem az ütő. Végül én lettem a sofőröm személyes GPS-e.

 

5) Ne öltözködjünk kirívóan

Sokan azt javasolják, hogy öltözzünk úgy, mint az indiai nők, amennyiben nem akarunk túlságosan kitűnni a tömegből. Elárulom, ki fogunk. Jobban, mint szeretnénk. Mert igencsak furán hat az, ha egy fehér bőrű lány, ne adj Isten még szőke is, saree-ban vagy salwar kameez-ben lejt a városok utcáin és úgy próbál elvegyülni a tömegben. Persze különleges alkalmakkor, mint például egy esküvő vagy más összejövetel, én is szívesen viselném a tradicionális ruhákat, de egy sima utazás során nem muszáj és nem is indokolt. Ráadásul az indiai nagyvárosokban a nők, főképp a fiatalok körében, rettentően népszerű a nyugati divat, így előszeretettel hordanak farmert és más, tradicionálistól nagyon eltérő öltözéket.

 

 

Nem azt mondom, hogy ne öltözködjünk úgy, mint a helyiek, de semmiképp sem kötelező. A lényeg az, hogy legyen elfedve a lábunk és a vállunk és kerüljük a szűk és/vagy rövid szoknyákat és nadrágokat. Az viszont, ha csupasz a hasunk és a hátunk, teljesen rendben van. Láttam olyan hölgyet is, akinek a melle kandikált ki egy picit a túl rövid hastrikója alól – mondjuk ezt azért nem javasolnám senkinek.

 

 

Kivételt képez a fentiek alól Goa tengerparja. Ott nyugodtan jöhet a rövidnadrág, a pántos trikó, a fürdőruha és minden más, ami a strandolás tartozéka (kivéve a monokini!). Azért persze ott is számoljunk a hátunkba (vagy inkább seggünre) vésett tekintetekkel. 

 

 

6) Csapódjunk sorstársakhoz

Jaipurba hőemelkedéssel érkeztem (bár a Spice Jet légikísérői mindent megtettek azért, hogy jobban érezzem magam) és meg vagyok arról győződve, hogy azért, mert túlságosan ráparáztam arra, hogy egyedül kell majd kóborolnom Jaipur (majd Agra és Delhi) utcáin, így a szervezetem a stressz hatására azonnal védekező pozícióba vágta magát. A szállodában vettem egy forró zuhanyt és próbáltam elaludni, de valamiféle fura, zenére emlékeztető hang nem hagyott. Először azt hittem, hogy imára hívják a muzulmánokat, viszont amikor kiléptem a balkonra rájöttem, hogy egy nem messze lévő tetőteraszos bárban adnak valamiféle hindi koncertet. Mindezt éjfélkor úgy, hogy az egész környék zengett az énekhangtól. Ez szerencsére nemcsak az én fülemet bántotta a késői órában, hanem a hotelszomszédomét is, aki szintén a balkonon értetlenkedett a hallottak hatásától. Kiderült, hogy ő is egyedül barangol Indiában és igazából szívesen veszi a társaságot. Hát másnap együtt vágtunk neki Jaipur forgatagának. A nap folyamán hozzánk csapódott 2 indiai turista is. Az egyikük délről. a másikuk pedig északról származik és ők szintén Jaipurban találkoztak teljesen random módon.

Így lett egy édesanyám korabeli szimpatikus olasz fazon a társaságom 2 napra Jaipur városában és 2 helyi srác, akik később követtek Agrába és Delhibe is.

 

 

7) Kerüljük a sötét helyeket és sikátorokat

Soha semmilyen esetben, főképp sötétedés után NE menjünk be sikátorba vagy olyan helyre, ahol látszólag senki nem tartózkodik vagy éppenséggel gyanús alakok vannak. Még nappal sem!  Gondolom, hogy ezt nem is kell bővebben részletezni! 

 

 

8) Ne kavarogjunk a sötétben

Én esténként, amikor egyedül voltam, mindig próbáltam a lehető legkevesebbet kint az utcán tartózkodni, inkább a szálláson tengettem a perceimet, kihasználva ezt az időt arra, hogy a családommal és a barátaimmal beszéljek. Mivel mindig korán keltem, ezért sikerült az egész napot hasznosan eltöltenem és nem volt bennem egyáltalán hiányérzet amiatt, hogy este 7 órakor már a hotelszobában lazulok…

 

Végszóra csak annyit mondanék, hogy ha van valakiben elég kalandvágy van egy hatalmas adag óvatossággal keverve, nyitott a szíve és az elméje befogadni egy merően más és leírhatatlanul sokkoló kultúrát, az bátran vágjon neki Indiának akár magánszervezésben is. De könyörgöm, ne menjetek egyedül, mégpedig azért ne, mert a szorongás és az állandó éberség meg fog fosztani titeket jó néhány fantasztikus élménytől. És azért se, mert valóban nem kell kísérteni a sorsot. Nekem óriási szerencsém volt, hogy társakra leltem az utam során. És amikor együtt voltunk, sokkal, de sokkal szebb volt megélni a pillanatokat!