Preikestolen – avagy a Szószék-szikla Stavangerből

Preikestolen, vagy magyarul a Szószék-szikla, Norvégia déli részének az egyik legkeresettebb látványossága. Sokáig sóvárogva nézegettem róla a fotókat különféle fórumokon és arra vágyakoztam, hogy én is meghódítsam. Majd édesapám 60 éves lett, és a család úgy döntött, hogy az ajándék hosszú hétvégére Norvégiába ruccanunk ki. Így adódott egy csodás alkalom arra, hogy testközelből is megismerhessük ezt a sziklaóriást.

 

Mikor érdemes látogatni

 

A főszezon a túrázáshoz nagyjából áprilistól októberig tart. Ilyenkor egészen egyszerűen felmászhatunk a csúcsra. Ennek, és főképp a nyári időszaknak a hátulütője viszont a rengeteg turista.

Mi április első hétvégéjére terveztük be az utazást, rizikózva az esős-szeles időjárás lehetőségét, ami elég bosszantó lett volna. De olyan mázlink volt, hogy a szűk 4 nap során, amit a környéken töltöttünk, verőfényes napsütésben volt részünk. Ez azonban a meleg vasárnapon sokakat buzdított a felkapaszkodásra.

 

 

A téli időszak az április elejinél is kiszámíthatatlanabb lehet, hiszen például egy hirtelen feltámadó hóviharban el sem lehet indulni. Ha fel is engednek, csakis saját felelősségre, ráadásul nem is olyan egyszerű elérni a túra kiindulópontját, mert buszok nem járnak, így marad a bérelt autó vagy a taxi. Van azonban olyan szituáció is, amikor a túraút teljes egészében le van zárva, mert életveszélyes a mászkálás a jeges sziklákon. Amennyiben pedig télen, jégen megengedett a túrázás, kötelező lehet a szegecses csúszásgátló használata (a parkolóban is lehet bérelni).

 

 

 

Hogyan jutunk el a Szószék-sziklához

 

Maga a túra Európa egyik legismertebb és napjaink legfelkapottabb sziklájához a Preikestolen parkolóból indul. Ezt több úton-módon érhetjük el.

 

1) Autóval 

Amennyiben többen utazunk, kifizetődőbb autót bérelni és azzal közelíteni meg a Szószék-szikla parkolóját. Ráadásul vannak időszakok (novembertől márciusig) amikor Tauból, ahová a komp érkezik Stavangerből, buszok nem is közlekednek, így onnan vagy kölcsönkocsival vagy taxival utazhatunk fel a pihenőbe. A taxi ára pedig elég húzós (oda-vissza kb 100 EUR a ráta). Kocsival ráadásul sokkal mobilisabbak leszünk, így olyan helyeket is meg tudunk látogatni a környéken, amelyeket másképp egyáltalán nem, vagy csak nagyon körülményesen cserkészhetnénk be.

 

Autókölcsönzés

Mi autót az autoerope.eu-n foglaltunk. Azért esett rájuk a választásunk, mivel német bázissal rendelkeznek, így megbízhatónak találtam őket. Végül nem is kellett bennük csalódnunk. Egy “economy manual” kategóriájú járgányra fizettem be, ahhoz képest egy új, full automata Nissan Quashkai várt minket a Sixt reptéri parkolójában. Az állam viszont akkor is leesett, mikor közölte velem a pultban a Sixt munkatársa, hogy csupán 2.000 NOK-ot (kb 60.000 HUF) blokkolnak a kártyámon, és nem azért, mert teljes biztosítást kötöttem az autóra, hanem azért, mert amúgy is van casco a flottájukon (minden kölcsönkocsin van amúgy) és minek szivatnák nagyobb összeggel a klienseket. Ráadásul NEM kellett hitelkártyával rendelkeznem a depozit letételéhez, elég volt a dombornyomott debit kártyám is (persze kell, hogy rajta legyen a megfelelő összeg).

 

Útdíjak

Norvégiában elvileg elég magas útdíjakat kell fizetni ha valaki ráhajt az autópályára. A reptérről pedig csak a sztráda igénybevételével lehet kislisszanni. Mi próbáltunk többnyire úgy közlekedni, mégha hosszabb is volt a menetidőnk, hogy nem vezettünk a pályákon, hanem szépen lassan haladtunk a normál utakon, aminek egyébként megvan a maga szépsége. De sok helyen nemcsak a pályákon kell fizetni, hanem a normál utakon is – ez számomra utólag derült csak ki.

A kölcsönzött autókba egy chip van beépítve, ezen keresztül jut el az infó az úthasználatról a kölcsönzőkbe. A Sixt-nél a chip napi díja 45 NOK (1500 HUF).

Bizonyos időszakokban (07:00 – 08:59 és 15:00 – 16:59) az árak kétszeresek a a normál időszakhoz képest képest. A pályadíjat a kölcsönző vonja le a letétből, mivel a rendszám alapján ők kapják meg a számlát az utak üzemeltetőjétől. 

 

UPDATE: Hazaérkezésünk után, mikor levonták az útdíjakat a depozitból, enyhén szólva meg voltam lepődve! Bármiféle részletezés nélkül 300 NOK-ot (10.000 HUF) számoltak fel a 3 napra, amit őszintén szólva enyhe túlzásnak tartottam, hiába van szó Norvégiáról. Ezért lekértem a részletes adatokat arról, hogy mikor és hol haladtunk át ellenőrzőponton. Ezt nagynehezen meg is kaptam, azonban az árakat nem tüntették fel a dokumentumon, hiába kértem. Azt állították, azok nekik nincsenek meg… Persze, én meg most estem le a falvédőről… Ráadásul felszámoltak egy olyan áthaladást is, ami egyértelműen nem a mi “sarunk” volt, hiszen az adott időpontban a reptéri terminálon belül tartózkodtunk.

Az ellenőrzőpontokon csúcsidőn kívül 22 NOK (750 HUF) az áthaladás, csúcsidőben pedig 44 NOK (1500 HUF). A pontos ellenőrzőpontokat online is meg lehet nézni.

 

Második sofőr

50 NOK/nap áron a helyszínen hozzá lehetett adni a foglaláshoz egy második sofőrt is – mi ezt az opciót igénybe is vettük és az összeget szintén a depozitból vonták le.

 

Kompozás Stavanger – Tau

Stavangerből napi több komp indul a szemközti Tauba, ahonnan aztán tovább tudunk kocsikázni Preikestolen parkolója felé. A környék zónákra van felosztva és mivel kompozás szempotjából Tau a 16-os zónába tartozik, a következő árak érvényeksek:

• Felnőtt jegy: 62 NOK

• Gyerek jegy: 31 NOK

• Személygépkocsi sofőrrel: 187 NOK

• Motorbicikli sofőrrel: 103 NOK

 

 

Kompozás Lauvvik – Oanes

A Szószéksziklát megközelíthetjük egy délebbi irányból is, mégpedig Lauvvikből, ahonnan Oanesbe kell áthajózni. Itt az árak jóval kedvezőbbek, azonban többet kell  autózni Stavangerből, viszont a táj az valami gyönyörűséges látvánnyal kecsegtet. Mi pl. Oanesből Lauvvikbe kompoztunk a kirándulás után, hogy aztán felmenjünk a Manafossen vízeséshez, de közben késő lett, így meggondoltuk magunkat és inkább hazafelé vettük az irányt, a vízesést pedig másnapra hagytuk. Ezen a kompon a 3-as zóna rátáival kell számolni:

• Felnőtt jegy: 35 NOK

• Gyerek jegy: 18 NOK

• Személygépkocsi sofőrrel: 84 NOK

• Motorbicikli sofőrrel: 60 NOK

 

A kompok útvonalai és az árazás is megtalálhatóak az üzemeltető, a Norled oldalán.

 

Parkolás

A parkolásért autónként 200 NOK-ot kérnek el, ami szerintem szemtelenül magas összeg. Na de mit is várunk a világ egyik legdrágább országától? A parkolást vagy kártyával lehet rendezni a sorompónál, vagy pedig ugyan ott készpénzzel, de csakis érméket nyel be az automata. A parkoló mellett lévő hotelben tudtunk papírpénzt apróra váltani. 

 

 

2) Busszal 

Főszezonban Tauból kirándulóbuszok indulnak, így csak át kell kompozni Stavengerből az északabbi városba. Onnan, a kikötőből kimondottan ezt a célt szolgáló buszok indulnak. A kombinált komp+buszjegy ára 360 NOK (12.000 HUF) oda-vissza és akár online is meg lehet vásárolni. 

Tauból egy másik társaság indít napi több járatot a parkolóba, náluk egy menettéri jegy 200 NOK (6700 HUF). Ha hozzászámoljuk az oda-vissza kompozás díját, 324 NOK-nál (11.000 HUF) járunk így is.

 

3) Taxival 

A téli időszakban, mivel nem is túlzottan ajánlott a Szószék-szikla felkeresése, buszok nem indulnak. Ilyenkor bérelt autó hiányában marad a taxi, mely esetében jól a zsebünkbe kell nyúlni. A néhány km-es út oda-vissza 100 EUR körül mozog Tauból. Tauba pedig komppal jutunk át Stavangerből a fenti árakon, melyek 2019.01.01-től érvényesek.

 

Szervezett túrával a Szószéksziklához

Több cég is szervez vezetett túrákat, melyek általában Stavangerből indulnak. Mi ilyesfajta szolgáltatást nem vettünk igénybe, de volt egy nagyobb csoport, amellyel útközben többször is kerültük egymást. Szóba is elegyedtünk közülük egy magyar párral, akik elárulták, hogy fejenként 40.000 forintot kellet villantaniuk a 10 órás programért, amelyben benne volt természetesen az út is Stavangerből.

Bárhogy is számoltunk, összességében 4 személynek (de még 2-nek is!) a teljes 3 napra legkifizetődőbb autót bérelni és azzal járni-kelni és álmélkodni a környéken.

 

 

 

A túra a Szószék-sziklához

 

Maga a túra a Preikestolen parkolóból indul, ahová mi ugye autóval mentünk. Még a kora reggeli órákban, amikor megérkeztünk a komphoz Stavangerben, enyhén pánikoltam, mert olyan köd volt, hogy alig lehetett ellátni 20 métert.

 

 

De ahogy vezettünk felfelé a parkolóba, az emelkedéssel egyes arányban szakadoztak fel a ködfelhők és hamarosan megpillantottuk a reggeli nap meleg sugarait és azzal együtt felcsillant a remény arra, hogy egy csodálatos túrának nézünk elébe.

 

 

Reggel 9 óra körül kezdtük a kirándulást és azt figyeltük meg, hogy ha 1 órával később vágunk neki, sokkal több emberbe botlunk bele. Szóval szerintem tényleg érdemes korán felkelni. Legközelebb én tuti, hogy napfelkeltére megyek, az a látvány iszonyatosan fenséges lehet, voltak is a csúcson olyanok, akik a felkelő nap legelső sugaraiban gyönyörködhettek. És azt gondolom, hogy egy naplemente sem lehet rossz látvány, bár inkább az előzőre lennék kíváncsi, márcsak a földrajzi adottságok miatt is. Volt egy helyi pár azonban, akik egészen a csúcson vertek sátrat egy éjszakára. Na az lehet csak igazán az életreszóló élmény!

 

 

A túraútvonal piros T betűvel és fehér fényvisszaverő oszlopokkal van jelölve.

 

 

Nem tartozik kimondottam a túlságosan megerőltető túrák közé, de szerintem azért olyanoknak, akik nincsenek hozzászokva a fizikai mozgáshoz, fel kell kötniük a gatyájukat. A legtöbb helyen hatalmas köveken kell egyensúlyozni felfelé (aztán persze lefelé is), sok a meredekebb szakasz, de köztük azért akadnak kellemesebb, síkabbak is.

 

 

 

Nekem a 61 éves édesapám és tőle néhány évvel fiatalabb édesanyám (aki, hozzáteszem, térdprobkémákkal küzd) simán abszolválták, bár ők igencsak fittek és sportosak.

 

 

 

A túra hossza irányonként 4 km és nekünk úgy 2,5 órát tartott felérni magához a Prédikálószékhez. Azonban mi útközben megálltunk reggelizni, és egy csomószor fotózni is.   

 

• Túra hossza: 4 km / irány
• Tengerszint feletti különbség: 600 méter
• Túra hossza: minimum 4 óra, de inkább 5-tel számolnék

 

 

TIPP: a vakmerőbbek fekapaszkodhatnak a Szószék fölött magasodó sziklára is. Mi egészen a csúcsra mentünk, ami kb. 2 órát még hozzáadott a teljes kiruccanáshoz, de megérte, hisz fentről még lélegzetelálítóbb a látvány a kőóriásra és az alatta 600 méter mélyen hullámzó fjordra és az azt körülölelő szirtekre. 

 

Mire figyeljünk oda a túra során?

• Viseljünk túracipőt
• Öltözzünk rétegesen
• Legyen nálunk egy szél- és vízálló kabát
• Ne kezdjük meg a túrát az ajánlottnál későbbi időpontban
• Minimum 4, de inkább 5 órát számoljunk a túrára
• Túrabotok jól jöhetnek, de nem muszáj őket beszerezni
• Legyen nálunk elegendő víz és élelem
• Maradjunk a piros T betűvel és fehér fényvisszaverő oszloppokkal jelölt úton
• És végül, de nem utolsó sorban lélegezzünk mélyeket a friss levegőből és élvezzük ki a felejthetetlen kirándulás minden egyes pillanatát