Zanzibár arcai I. – Jambiani és a keleti partok

Zanzibár, vagyis Unguja (igen, ez a hivatalos neve a szigetcsoport legnagyobb szigetének), egy rettentően változatos kis sziget az egyenlítőtől délre Kelet-Afrikában. Szinte egész évben tökéletes nyaralási helyszínt biztosít, kivéve talán október közepétől november végéig, amikor is rengeteget esik a szigeten az eső. Aki ellátogat Zanzibárra, annak örökre szóló élményekben lesz része. Amit én kimondottan kedveltem benne az nem más, mint hogy a sziget a fantasztikus, fehér homokos terngerpartjain és türkizkék vizein kívül rengeteg különféle programmal szolgál.

 

Mivel mi szerettünk volna minél többet látni a kicsi szigetből, ezért úgy döntöttünk, hogy 3 különböző helyen szállunk meg. Az első megállónk a keleti parton fekvő Jambiani falucskája volt. Egy barátnőm ajánlása alapján döntöttünk mellette, és bizony milyen jól tettük!

A keleti szakaszon tapasztalhatjuk azt, amivel egy szempillantás alatt szerelembe lehet esni: gyönyörű, a türkizkék összes árnyalatában hullamzó tenger, melyet fehér, lisztszerű homokos partok szegélyeznek.

Taxival érkeztünk a reptérről kora reggel Jambianiba, abba a faluba, ahol az első 3 éjszakánkat töltöttük. Ahogy közeledtünk a partok irányába, hirtelen egy ismerős illat csapta meg az orromat. A tenger illata, melyet az erőteljes szellő repített magával felénk. Ahogy bekanyarodtunk Paje városánál dél felé a tengerrel párhuzamos útra, máris bepillantást nyertünk abba, hogy mi vár ránk az elkövetkező napokban. A pálmafák, a kopott kis viskók és a parton sorakozó kisebb-nagyobb villák és vendégházak mögött fel-felvillant a türkiz szín a háttérben. Mivel korán, úgy reggel 7 körül érkeztünk meg a tengerparti szállásunkra, ezért bejelentkezni még nem tudtunk, de nem estünk emiatt pánikba. És amiatt sem, hogy az időjárás nem volt hozzánk túlságosan kegyes, szél úrfi csúnya felhőket fújt a fejünk fölé és nem úsztuk meg az esőt sem. Mindennek ellenére tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor a villa recepciójáról kisétáltam a medencéhez és a széléről elém tárult a tenger végeláthatatlan kék vize és a hosszú fehérhomokos part. Mivel alapjáraton is eléggé érzelmileg túlfűtött vagyok (értsd úgy, hogy akár egy reklámon is képes vagyok elsírni magam), azonnal könnyfátyol borította el a szemeimet.

 

 

A gyönyörű természeti adottságok mellett van a szigetnek egy másik, nem oly vidám oldala, az pedig a lépten-nyomon látható és érezhető szegénység. A partokon sorakozó villák és hotelek mögött poros utcák mentén kicsi, sokszor csak egy szoba méretű házikók állnak és ezekben tengetik a helyiek a napjaikat. A gyerekek mezítlább, általában koszosan futkorásznak a földúton, kerülgetve a szemetet és az állati ürüléket, hiszen itt a jószágok teljesen szabadon kószálnak.

Jambiani egyébként egy nyugodt és csendes falu, kisebb villák, bungallók és éttermek sorakoznak a tengerparton. A helyiek rendkívül kedvesek, segítőkészek és vidámak. Csodásak a napfelkelték. Reggelente asszonyok gyűjtik az algát zsákokba, délután gyerekek fociznak a homokban, itt-ott maguk közé engedve néhány focizni vágyó idegent is. Mivel ez a rész elég szeles, így Jambiani a kitesurf szerelmeseinek egyik kedvenc desztinációja Paje “városa” mellett. Jambiani azoknak ajánlott, akik szeretik a nyugalmat, a csendet, de azért néha szeretnek kiszabadulni és kirándulni egyet, hiszen akad azért jópár látnivaló a közelben.

 

 

3 napot töltöttünk el ezen a lélegzetelállító helyen és innen jártuk be a környék látnivalóit, vettünk részt különféle programokon. Kipróbáltunk néhány éttermet, vásároltunk a helyiektől.

 

Programok Jambiani környékén

 

Kuza Caves

 

Biztosan kevesen ismerik ezt a fantasztikus természetes képződményt, mely nem más, mint lényegében egy barlang, melyben kristálytiszta vizű tó lapul. Mi a szállásunktól 15 perc kényelmes sétával értük el a sziklaüreget, de lényegében bármiféle járművel megközelíthető. Az aszfalttal borított főútról letérve egy földesút vezet a bejáratig, s meglepően jól ki van táblázva, nem lehet eltéveszteni az odavezető utat. Odafelé egy francia párral találkoztunk, akik azt mondták, hogy egy órán keresztül fürödtek a barlangban egyedül, majd egy másik pár csatlakozott hozzájuk. Izgatottan vártuk mi is annak a lehetőségét, hogy kettesben romantikázzunk majd a természet lágy ölén.

 

 

Amikor megérkeztünk, egy fiatal helyi srácon és egy kutyuson kívül senkit nem láttunk ott. Megvásároltuk tőle a belépőt (20.000 TZS vagy 10 USD), majd egy fákkal övezett ösvényen keresztül elvezetett bennünket a fiú a barlanghoz. És tényleg csak a német párt találtunk a barlangfürdőben, de hamarason ők is továbbáltak, így nyugodtan élvezhettük a hűsítő vizet hosszú perceken keresztül egyes-egyedül.

TIPP: megéri vinni búvár- vagy úszószemüveget és körülnézni a tó alján, hiszen fantasztikus képződmények rejlenek a víz alatt is.

 

The Rock Restaurant

 

Afrika egyik, de Zanzibár mindenképp legismertebb étterme a The Rock Restaurant. Egyedisége és bája abban rejlik, hogy egy kis sziklára épült a vízen. Érdekessége, hogy apály idején gyalog is át lehet menni a vendéglőbe, dagály alatt viszont csónak viszi az embereket. Említettem már, hogy az apály-dagály jelenség nagymértékben érvényesül a sziget egész területén és egy nap leforgása alatt többször is tapasztalható ez az extremitás?

 

 

De térjünk vissza az étteremhez. Jambianitól északra nagyjából 20 km-re található Pingwe településen. A taxi 2 irányban 20 dollárba került úgy, hogy a sofőr a helyszínen megvárt bennünket. Mivel az árak elég magasak itt, ezért mi csak egy-egy koktélra maradtunk (10 USD/ital), amit a kis teraszon fogyasztottunk el és talán mondanom sem kell, hogy micsoda gyönyörűséges látvány tárult elénk.

 

 

TIPP: Amennyiben valaki ebédelni, vagy vacsorázni szeretne, érdemes előre asztalt foglalni. De ha valaki csupán egy italt szeretne elfogyasztani, azt délután 4 és 6 óra között foglalás nélkül is szeretettel várják.

 

Delfinles Kizimkaziban

 

Kizimkazi Zanzibár déli részén fekszik és innen indulnak minden reggel azok a csónakok, amelyek a delfinekkel úszni vágyó turistákat szállítják. Mi Kizimkaziba is Jambianiból érkeztünk. Korábban már említettem egy helyi “beachboy”-t, Moody-t, akivel Jambianiban a szállásunk bejáratánál ismerkedtünk meg. Moody a faluból származik és  minden egyes nap becsületesen járja a tengerpartot a szabadidejében (értsd, amikor nincs kint “terepen”), hogy az utazóknak különféle programokat kínáljon fel. Moody-val való első találkozásunkkor picit spektikusak voltunk vele szemben, mivel egyrészt több fórumon is olvastam a beachboy-okkal kapcsolatos fentartásokról, másrészt pedig egy olyan személyiség, aki bármikor lebeszéli a gatyát az ember fiáról. Mivel azonban mindenképp szerettünk volna delfinekkel úszni, rövidebb hezitálás és természetesen alkudozás után kezet fogtunk vele és nyélbe ütöttük az üzletet.

 

 

Reggel 6 órára jött értünk és szállított át minket röpke fél óra alatt a Jambianitól kb. 25 km-re fekvő halászfaluba, Kizimkaziba. Elkísért minket a felesége is, aki egész úton jóízűen kuncogott a férje viccein (amiből mi persze egy szót sem értettünk). Nagyon felemelő volt őket hallgatni és figyelni.

Lényegében a felkelő nappal érkeztünk meg és kisebb egyeztetések után már be is szálltunk a csónakba Moody-val és az aznapi kapitányunkkal. Déli irányba vettük az irányt, követve a hullámokat. Nem telt el sok idő amíg megpillantottuk az első delfineket. Egy nagyobb csapat volt, kb. 8-10 egyeddel, éppen élelem után kutattak. A helyiek nagyon jól ismerik a mozgásuk irányát, mindig tudták, hogy mikor kell beleugrasztani minket a vízbe, hogy testközelből is láthassuk őket. Útközben többször is sikerült velük kontaktusba kerülni, csodálatosak voltak. Márcsak figyelni őket is fantasztikus élmény volt, ahogy fel-felbukkantak játszadozva a víz felszínén, velük úszni pedig egy leírhatatlan találkozás 🙂

 

 

Mi 50 USD-t fizettünk fejenként a delfinlesre. Igazából lehetséges, hogy olcsóbban is ki lehet hozni, de számunkra tökéletes volt, hogy csak ketten voltunk a csónakban. Az árban benne volt egyébként az utaztatás és a sznorkel felszerelés is (bár mi a saját maszkunkat és pipánkat használtuk).

 

 

Kiderült az is, hogy nem mi voltunk az egyetlen magyarok azon a napon a vizen, volt egy másik csónak is egy párral, akiknek Aisha, egy Zanzibáron élő magyar hölgy volt az idegenvezetőjük. Ő az, aki rengeteg magyarnak intézi a kinti programját, mindenki nagyon dícséri és nekünk is nagyon profinak tűnt. Aisha azt mondta, hogy ezen a részen mindig lehet delfineket látni, 16 év alatt csak 2 alkalommal fordult elő, hogy ezek a csodás élőlények “elbújtak” a kíváncsi szemek elől.

TIPP: érdemes kora reggeli túrával kimenni a vízre, mert akkor még kevesebb a csónak.

 

Sznorkelezés és vitorlázás

 

Felbuzdulva a Moody-val való reggeli élményeink után beadtuk a derekunkat egy délutáni sznorkelezésre is. A saját hagyományos, motor nélküli vitorlásával vágtunk neki a haboknak. Ez volt talán számunkra a Jambianiban töltött néhány napunknak a fénypontja. Ismét csak ketten voltunk a csónakban, plusz Moody természetesen és a segítője, akinek sok dolga igazából nem akadt, csak a vitorlát kellet kezelnie, azon felül pedig pihent egy nagyot amíg mi a vízalatti világban gyönyörködtünk.

 

 

Ezen a részen főképp tengericsillagokat látni és néhány különleges halat, nagy korallzátonyokra és sűrű tengeri életre nem igen kell számítani, de számunkra így is gyönyörűséges volt. Már maga a vitorlázás is elképesztő a türkiz, kristálytiszta vizen. 20 USD-t fizettünk 2-en a bő másfél órás programért, ami a szálláson keresztül 30 USD/fő lett volna. 

 

 

TIPP: ha akad rá lehetőség, vedd kézbe a vitorlás irányítását.

Jozani Nemzeti Park

 

20 percre Jambiánitól terül el a Jozani Nemzeti Park 50 km2-en. Ez a sziget egyetlen nemzeti parkja és ez ad otthont többek közöt a veszélyeztetett piros colobus majmoknak, amiket egészen közelről szemügyre lehet itt venni. 

 

 

A parkba csak és kizárólag idegenvezetővel lehet belépni, akit a pénztárnál jelölnek ki a csoportoknak. A belépőt két részben kell kifizetni, van a 20000 silinges (vagy 10 USD) belépési díj és külön egy 5000 silinges adó.

A park látogatásának része egy gyertyafaerdő bebarangolása is.

 

 

TIPP: az idegenvezető a túra végén örül egy kis borravalónak.

 

Pillangó Park

 

Nem messze a Jozanitól van egy pillangó park, ahol lényegében egy hálóval beborított kertben lehet tanulmányozni Zanzibár őshonos lepkéit és azok teljes életciklusát. Tudtátok, hogy egy pillangó átlagosan 2 hétig él csupán? A rettentően kedves és tájékozott alkalmazottak (a srác megkérdezte tőlünk, hogy honnan vagyunk, mondtuk, hogy Magyarországról, és párc másodperc gondolkodás után már monda is, hogy “pillangó”) a túra alatt mesélnek a projekt hátteréről és a lepkék életéről.

 

 

A túra időtartama 30-40 perc, de valójában bármennyi időt el lehet tölteni a szépséges pillék között. A belépő ára 12000 TZS (vagy 6 USD).

A Jozani-ba és a Pillangó Parkba az északra vezető utunk közben álltunk meg. A sofőrünk, Rajab, rendkívül készséges volt és türelmesen megvárt bennünket.

TIPP: megéri megtenni a kis kitérőt, ha már valaki a Jozani felé jár. Egyrészt néhány nagyon érdekes dolgot láthatunk a lepkék életéről, másrészt támogathatunk egy nagyon jó kis helyi projektet. 

 

Éttermek

 

Több étteremben is ebédeltünk, illetve vacsoráztunk a faluban, ezek közül 2-őt szeretnék kiemelni.

 

POA

 

Ez volt az első éttermi élményünk a szigeten és azonnal bele is szerettünk. Finom ízek, rendkívül aranyos kiszolgálás és pazar kilátás (mondjuk az sok helyen van). Mindenképp ajánlom az avokádós kalamári salátát (egy kis sült krumplival), mennyei volt.

 

 

Stone Culture

 

Ez az az étterem, aminek nagyon jó értékelései voltak, ezért mindenképp szerettük volna kipróbálni. Viszont az eredeti helyén hiába kerestük, nem találtuk. Mint az kiderült, elköltözött (most már a google az új helyén jelöli), mivel az előző épületet európaiak vásárolták meg, így odébb kellett állnia a vendéglőnek. A hely és a konyha is egyaránt abszolút autentikus, a légkör kedves és laza (talán egy picit túl laza is 🙂 ). Egy rejtett kincs a rengeteg lehetőség között.

 

 

Egy átlagos étkezést egy üveg sörrel kb. 10 USD-ből lehet kihozni személyenként, persze ez attól is függ, hogy ki mit és mennyit szeret fogyasztani. Senki ne számítson sehol extra gyors kiszolgálásra, az emberek itt időmilliomosnak tűnnek, nagyon lazák és kényelmesek, ugyanakkor rendkívül kedvesek, mosolygósak és vidámak. Legalábbis mi ezt tapasztaltuk és nem is csináltunk ebből gondot. Talán ez azért volt, mert mi is hasonlóan álltunk a dolgokhoz 🙂

 

Bevásárlás és pénzváltás

 

A már említett poros utcákon sétálva van elrejtve egy-egy vegyesbolt és zöldség-gyümölcs árus is (náluk is érdemes alkudni, mert azért a külföldieknek sokszoros áron próbálják eladni a portékájukat). Érdemes náluk vásárolni, hogy legalább valamennyi pénz a helyieknél landoljon. Pénzt is egy ilyen boltban tudtunk váltani, a helyiek irányítottak el minket készségesen a megfelelő forráshoz, ami egy kis garázsszerű bádogtetős boltocska volt, mindenféle áruval, mellette tyúkok kapirgáltak és kecskék és tehenek legeltek. Ott, a pult alatt ütöttük nyélbe az üzletet a bolt tulajdonosával.

 

Amennyiben Zanzibárral kapcsolatos alapinformációk érdekelnek, azokat itt lehet elolvasni.

Ha érdekel, hogy milyen az északi és a nyugati rész, azt is megtudhatok.

 

+1 TIPP: Napfelkelték

 

Megéri legalább egyszer korán felkelni és gyönyörködni a napfelkeltében 🙂