TravelissimaS

Zanzibár arcai II. – Nungwi és az északi rész

Nungwi régen a halászatáról volt híres, ma azonban már Zanzibáron a legtöbb turistát vonzó üdülőváros, mely a sziget 2. legnagyobb települése is egyben. Unguja (ez a sziget hivatalos neve) északi csücskében fekszik és bizonyos források (CNN) szerint 2004-ben a Nungwi Beach a világ top 100 strandjának a listáján szerepelt.

 

Nem szeretnék ünneprontó lenni, de szerintem a keleten fekvő partszakaszok messze verik az északi és a nyugati részeket, bár nem tudhatom, hogy 2004-ben mi volt a helyzet. De az sem kizárt, hogy egy jó üzleti húzás volt a Nungwiról való áradozás.

Amint már azt egy előző cikkben említettem, szerettünk volna minél többet látni a kicsi szigetből, ezért úgy döntöttünk, hogy 3 különböző helyen szállunk meg. Nungwi volt a második állomásunk.

Ahogy haladtunk sofőrünkkel az aszfalttal borított főúton a település felé, egyre csak sűrűsödtek az út két oldalán felhúzott bádogtetős apró épületek. Sokban nemcsak egész családok élnek, hanem több ilyennek az út felőli oldalán kisbolt üzemel, melyben hol zöldséget és gyümölcsöt, hol elektronikai eszközöket, esetleg gázpalackot, ruhákat árulnak a helyiek. Amikor elértünk a központi körforgalomhoz, az aszfalttal borított út megszűnt, helyette földutak szelték keresztbe-kasul az egész kisvárost. S mivel épp egy nagyon kiadós eső után érkeztünk, hatalmas pocsolyákon kellett magunkat átverekedni és figyelni arra, hogy be ne ragadjunk egy nagyobb sármezőbe. A helyi gyerekek és a felnőttek egy része még így is mezítláb mászkált a koszos, sáros utcákon.

Amint elértük a falu fő terét (legalábbis szerintem az volt a “centruma” a településnek), azonnal érezni lehetett, hogy onnantól szinte minden a turisták kiszolgálásáról szól. A számtalan szálláshely és étterem mellett szuvenírboltok sorakoztak egymás mellett, árusok kínálták portékáikat és szolgáltatásaikat, több nagyobb boltba (“szupermarketbe”) is belebotlottunk, láttunk hivatalos pénzváltót és gyógyszertárat, illetve több, kimondottan alkoholos italokat árusító boltot is. Később, miután rájöttünk, hogy egy koktél 10 USD-ba kerül, meg is látogattunk egyet az akoholboltok közül, hogy a szálláson kotyvasszunk magunknak mámorító italokat, amiket aztán a tengerparton a naplementében gyönyörködve fogyasztottunk el . De volt amikor nem vártuk meg a naplementét, hogy megpattintsuk az álruhába öltözetetett édes nedűt… 

A szállásunk ismét közvetlen a tengerparton helyezkedett el (Beach Baby Lodge), ahol ugyan úgy, mint Jambianiban, sorban álltak a különféle éttermek, vendégházak, villák és több nagyobb szálloda is. Sokkal nagyobb volt a nyüzsgés, az élet, mint a keleti kis faluban.

 

 

 

Programok Nungwi környékén

 

1. Sznorkelezés vagy búvárkodás Mnemba szigeténél

 

Mnemba egy aprócska sziget Ungujától nagyjából észak-keletre, úgy 2 km-re a partoktól. A szigetet egy hatalmas, szinte érintetlen korallzátony veszi körül (amely természetvédelmi terület is egyben), így a búvárkodás és sznorkelezés szerelmeseinek a kedvenc helyszíne egy tanzániai nyaralás alkalmával.

 

 

Mnemba kerülete csupán 1,5 km, így viszonylag gyorsan körbe lehet sétálni. Már aki megteheti persze, ugyanis a sziget magántulajdonban van, rajta egyetlen egy hotellel, melynek éjszakánkénti tarifája nagyjából fél millió forint. Személyenként. Szóval térjünk is inkább vissza a sznorkelezéshez…

 

 

A legtöbb sznorkeltúra Nungwiból indul és különféle forrásokon keresztül lehet bejelentkezni egy 4 órás vagy egy egész napos kalandra.

 

Szálláson / idegenvezetőn keresztül

Minden egyes szálláson bármiféle programot el lehet intézni Zanzibáron és ugyanez vonatkozik az idegenvezetőkre, de még a sofőrökre is – bármelyikük bármit meg tud szervezni. De egyébként itt szinte bárki, hiszen mindenki mindekinek a rokona, ismerőse 🙂

Előnyök:

  • Megbízhatóság: semelyik szállásadó vagy idegenvezető nem szeretné kockáztatni a hírnevét egy esetlegesen balul elsült kirándulás miatt.
  • Biztonság: olyan szolgáltatókkal dolgoznak együtt, akiknek van biztosításuk, a hajó, a felszerelések biztonságosak és szükség esetén az elsősegélynyújtás is a rendelkezésre áll.

Hátrányok:

  • Ár: drágább így a program, hiszen minden közreműködő szeretné megkapni a saját kis hasznát. Nekünk a szállás 45 USD áron kínálta ezt a kiruccanást.

 

Beachboy-ok által

A parton egész álló nap cikáznak az ún. beachboy-ok, akikről már szó esett korábban. Ők különféle szolgáltatásokat kínálnak. Valamiért minket itt Nungwiban nem győztek meg. Talán azért, mert akikkel mi találkoztunk, nem helyiek voltak.

Előnyök:

  • Ár: sokkal olcsóbban meg lehet így úszni a sznorkelezést, vagy akár csak a hajókázást. A legolcsóbb ár, amit kínáltak, 25 USD volt, ez elvileg magába foglalt egy grillezős ebédet is valamelyik tengerparton (nem Mnemba szigetén).

Hátrányok:

  • Biztonság hiánya: sokszor a csónakok nincsenek ellátva biztonsági felszereléssel és elsősegély dobozzal, és nincs biztosításuk sem. 
  • Zsúfoltság: sok hajót láttunk a vizen, amelyek túlságosan sok embert szállítottak.

 

Magánszervezésben

Mivel nekünk a fentebbi két lehetőség annyira nem jött be, úgy döntöttünk, hogy próbálunk egy olyan köztes megoldást találni, ami olcsóbb és biztonságosabbnak is érezzük. Így sétáltunk be a szállásunktól két épületre fekvő búvárcentrumba, hogy megérdeklődjük, hogy lehetséges-e náluk sznorkeltúrát is foglalni. Mivel másnap épp be volt iktatva nekik egy egész napos búvártúra 2 merüléssel, így csatlakozhattunk a csapathoz.

Előnyök:

  • Biztonság: teljes biztonságban éreztük magunkat egész nap, hiszen profi búvárokkal voltunk, akiknek a hajója megfelelően fel volt szerelve.
  • Kis csapat: rajtunk kívül még 2 pár volt a hajón a 4 fős személyzeten felül (kapitány, 2 búvár és egy segítő), így elég családias hangulatban telt a nap.
  • Profi felszerelés: a saját maszkunk és pipánk mellé kaptunk békatalpat és neoprént is.
  • Ár: 30 USD-t fizettünk fejenként (35-ről alkudtuk le) a napi programért.

Hátrányok:

  • Étel: a két merülés között csupán gyümölcsöt majszolhattunk, kimaradt a grillezés (amit mi persze egy cseppet sem bántunk).

Maga a sznorkelezés számomra mindig felemelő, így most is az volt, de eleve már a csónakázás a végeláthatatlan türkiz vizeken is fantasztikus élmény volt. A pontot az i-re pedig az tette fel, amikor a két merülés között a csónakban ülve a segédfiú delfineket pillantott meg. Mivel a helyiek elég jól ismerik a delfinek mozgását, sikerült nekik bennünket úgy a vízbe ugrasztani, hogy elcsípjük őket és úszhassunk velük egy picit. Ismét valami felfoghatatlan dolgot éltünk át.

 

 

TIPP: amennyiben a túravezető ajánlja, mindenképp fogadjuk meg a tanácsát és viseljünk neoprént. Egyrészt nem fogunk szénné égni a vízen, másrészt hiába a 30 fokos levegő, 1 óra alatt azért meg lehet fázni a vízben az ottani “téli” időszakban (mi augusztusban voltunk).

 

 

2. Mnarani Marine Turtle Conservation Center

 

Ez az 1993-ban alakult nonprofit szervezet a Zanzibáron őshonos tengeri teknősök fennmaradásáért harcol. A központon belül egy természetes, sós vizű lagúna pihen, amely egy zátonnyal van elválasztva az Indiai-óceántól. Számos kisebb medencében “laknak” a kicsi teknősök és ahogy cseperednek, kerülnek át egyre nagyobbakba. Amikor már kifejlett egyedekké válnak, átkerülnek a lagúnába (ahol kapcsolatba is kerülhetünk velük, etetni lehet őket), majd onnan szabadon engedik őket a megfelelő pillanatban.

 

 

A központon egyébként mindenkit egy ott dolgozó vezet végig és meséli el a teknősök és a hely történetét.

  • Belépődíj: 20000 TZN vagy 10 USD / 10 EUR (ebből is látni, hogy a legtöbb helyen jobban megéri helyi pénzzel fizetni)
  • Nyitvatartás: 9:00 – 18:00

 

 

Tipp: töltsünk el több időtt ezekkel a csodás teremtményekkel, kérdezzünk, érdeklődjünk felőlük, illetve a hely működéséről és ne felejtsünk el néhány silinget adományozni nekik.

 

3. Séta és szuvernírvásárlás a városban és a partokon

 

Nungwi egy tipikus turistaváros és annak megfelelően van berendezkedve. Rengeteg a szuvenírbolt nemcsak a tengerparton, hanem a városban is. És ha valaki betekintést akar nyerni a helyiek világába, akkor bizony érdemes kiszakadni a vízparti idillből és picit beljebb merészkedni oda, ahol az egyszerű lakosok élik a mindennapjaikat. Higgyétek el, megéri.

TIPP: rengeteg szép, faragott tárgyat vagy szobrot árusítanak, az ébenfából készültek igazán különleges darabok.

 

Éttermek

 

Bevallom őszintén, hogy Nungwiban csak 2 éttermet próbáltunk ki. Azért, mert az egyikkel annyira meg voltunk elégedve, hogy állandóan ott találtuk magunkat. És persze kényelmes is volt a szobánkból felsétálni… Csak az utolsó napon adtuk be a derekunkat, hogy máshol étkezzünk, de akkor is csak azért, mert akkor nekem már nagyon csorgott a nyálam egy pizzára.

 

Beach Baby Lodge

 

A Beach Baby Lodge szálláshely, étterem és bár is egyben. Azt hiszem, hogy jó választás volt részünkről 3 éjszakát itt tölteni. A szobáik stílusosak és tágasak, mindegyiknek van egy kis terasza. Nagy mázlink volt, mert a legelső szobát kaptuk meg, így amikor reggel kitöröltük a csipát a szemünkből és kiléptünk az ajtón, rögtön a tengert láttuk.

 

 

Az étterme (ami a központi épület földszintjén van) nagyon ízletes, nemzetközi és helyi jellegű ételeket kínál jókora adagokban, gusztusosan tálalva. Itt lehet elfogyasztani a reggelit, ami azonban egy cseppet kifogásolható, mert ugyan finomak a választható ételek, de egy férfinek például szinte  a fél fogára sem elég az adag. Ezt a tényt jeleztem a tulajdonosoknak és bízom benne, hogy valamit változtatni fognak.

 

 

A felső szinten egy bár üzemel, ahol még pingpongozni is lehet és szinte minden nap különféle akciókat szerveznek (darts verseny, pizza+sör akció, stb.), s naponta kínálják a koktélokat féláron (amik egyébként 7-10 USD-be kerülnek) a happy hour ideje alatt. Mi nagyon szerettünk itt ücsörögni, iszogatni és enni is (fent is lehet ételt rendelni). Főképp azt szerettük, amikor egy koktéllal vagy sörrel a kezünkben néztük ahogy a nap eltűnik a horizonton és átveszik az égen az irányítást a csillagok és a hold.

 

 

 

Mamma Mia

 

Ezt az éttermet két dolog miatt választottuk az egyik este. Egyrészt ajánlások alapján, másrészt pedig azért, mert feltételezni mertük, hogy egy olasz nevű és köztudottan olasz étteremként üzemelő helyen talán sütnek pizzat is.

Most kérdezheti valaki, hogy vajon Zanzibáron miért akar valaki pizzát enni? Hát azért kérem szépen, mert Jambianiban szembe jött velem egy étlapon, akkor megkívántam, de azt mondták ott az étteremben, hogy a szakácsnak nincs kedve (!) pizzát sütni (úgy, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik azt ettünk volna!). És további 3 étteremben futottunk bele abba még aznap este, hogy bár az étlapon szerepelt, de nem készítették el. Ezért enyhén szólva is rá voltam pörögve a sztorira.

A Mamma Mia-ban viszont volt! Nem mondom, hogy valami katartikus olasz gasztronómiai élményben volt részünk, de legalább elkészítették és mi egy csodás naplemente kíséretében megehettük. 

 

 

Amint azt egy előző bejegyzésben már említettem, egy átlagos étkezést egy üveg sörrel kb. 10 USD-ből lehet kihozni személyenként, persze ez attól is függ, hogy ki mit és mennyit szeret fogyasztani.

 

Bevásárlás és pénzváltás

 

Azon felül, hogy természetesen itt is vannak kicsi, poros bádogboltok, mint Jambianiban, Nungwinak van “rendes” szupermarketje, gyógyszertára és pénzváltója is.

A szupermarketben a helyi (tanzániai, afrikai) áruk nagyon olcsók voltak, viszont az import veszettül drága. Ha valaki alkoholt szeretne vásárolni, vannak az erre specializálódott boltok (ezekben is érdemes alkudni).

Pénzt több helyen is váltanak és elég nagy különbségeket véltünk felfedezni az árfolyamokban, így érdemes több helyen is körülnézni. És azt is figyelni kell, hogy a nagyobb és újabb címleteket jobb árfolyamon váltják.

 

Zanzibárral kapcsolatos alapinformációkat már egyszer összegeztem.
A keleti partokról is született korábban egy írás.
És a nyugati résszel kapcsolatos érdekességeket is összeszedtem. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.