Észak Ciprus – Szalamisz és Famagusta, a feledésbe merült és a tiltott városok

Ez a két város (az első egy ma is lakott település, a másik pedig egy ókori romváros) az északi, török részen található, ahová autóval vagy szervezett kirándulással juthatunk el.

 

Ugyan mi bérelt autóval közlekedtünk Cipruson, de mivel a 2 utitársam nem szeretett volna áthajtani az északi oldalra (pedig én voltam a sofőr és én mentem volna, de a csapatunkban a demokrácia működött, így 2:1 arányban dőlt el a kérdés…), ezért befizettünk egy egynapos kiruccanásra. 

 

 

1) Autóval a török részre

 

Vannak autókölcsönzők, amelyek egyenesen tiltják a török részre való átutazást a bérautóval. Amelyek pedig engedélyezik, azoknál a biztosítás egyáltalán nem terjed ki a török oldalra. Pánikra azonban semmi ok, hiszen a határátkelőn lehet, illetve hát kötelező az extra biztosítás megvásárlása, ami 20-30 Euro körül mozog, a török oldalon való tartózkodás időtartamának függvényében.

Igaz, hogy mi busszal léptük át a határt és egy tapasztalt sofőrrel közlekedtünk, azért figyelemmel kísértem a forgalmat a járművünk ablakán keresztül. Amíg a görög részen azt tapasztaltam, hogy mindenki egész nyugodtan közlekedik és nem botlottunk bele sehol sem (lehet, hogy csak szerencsénk volt) közlekedési dugóba (pedig bejártuk a sziget görög részét keresztül-kasul), addig a török részen ennek az ellentétjét láttam. Famagusta városában hatalmas dugók kerekedtek, a sofőrök dudáltak egymásra és próbálták kisebb utcákon keresztül elkerülni az őrületet (hozzáteszem, hogy a mi buszsofőrünk is az utóbbit tette).

 

2) Csoportos kirándulással a török részre

 

Neten találtuk az ajánlatot és mi ott is foglaltunk előre, azonban Protarasban, Ayia Napaban és Larnacaban is lehetséges személyesen befizetni egy ilyen egynapos kirándulásra. Az ár tartalmazza a buszos utazást (a hoteltől pár méterre kaptak fel minket) Famagustaba és az idegenvezetőt. Aki szeretetne egy rövid időutazást tenni az ókorba és körbejárni Szalamisz ókori városát, illetve betekinteni Szent Barnabás Kolostorába, az további 5 EUR-ért megteheti és részt vehet a fakultatív programon.

A kirándulás ára:

• Fenőtt: 24 Eur
• Gyerek (2-12 év között): 12 Eur

Időpontok: 

• Április – május: minden hétfőn és szerdán
• Június – október: minden hétfőn, szerdán és szombaton

A határátlépés miatt mindenképp vigyük magunkkal az útlevelünket (EU állampolgároknak elég a személyi igazolvány).

Útközben az idegenvezető nagyon érdekes dolgokat és történeteket mesélt Ciprusról.

 

Szalamisz ókori városa és a Szent Barnabás kolostor

 

Famagusta (vagy törökül Gazimağusa) belvárosában kiraktuk azokat, akik nem voltak kíváncsiak Szalamiszra és a kolostorra (kb. 2 órás program volt), mi pedig továbbhaladtunk északi irányba.

Famagusta belvárosától kb. 11 km-re északra terül el Szalamisz, egy ókori város, mely a rómaiak korában a sziget legnagyobb és legfontosabb települése volt gazdasági szempontól, dokkja pedig Ciprus legfontosabb  kikötője (ide futottak be Közel-Keletről és Észak-Afrikából a hajók). Feltárt gyökerei egészen kr.e. a XI. századig nyúlnak vissza. Sok nagy civilizáció, mint például a perzsák, az egyiptomiak, az asszírok és a rómaiak is uralkodtak Szalamisz felett a történelem során (elhelyezkedése miatt stratégiai szempontból mindenkinek fájt rá a foga), ezért több kultúra is rányomta a bélyegét. 

 

 

Látogatása nem túlságosan izgalmas azoknak, akik már bejártak azért jónéhány ókori romot a világban, de azoknak, akik érdeklődést mutatnak a történelem és a régészet iránt, tartogathat némi meglepetést. Az idegenvezető végigkíséri a csoportot és természetesen mesél, de nem szükséges vele tartani, egyedül is be lehet járni a komplexumot, így annyi időt tölthetünk egy-egy részénél, amennyit szeretnénk. Mi pl. többet időztünk az amfiteátrum tetején, ahonnan gyönyörűséges a kilátás a tengerre. Ez az ókori “színház” 15.000 néző befogadására képes. Őszintén szólva, én már láttam életem folyamán jónéhány romot, de ez is megfogott, mert más volt a hangulata, mint a többinek. Azon gondolkodtam, hogy valójában az ilyen romoknak a hozzájuk fűződő történések, a történelem, az örökség adnak igazi értelmet és hozzáadott értéket.

 

 

Az ásatási helyszín területén (a mai napig folynak a feltárások, mivel a város nagy része még mindig a föld alatt lapul) van egy kis büfé és mosdók is.

Szalamisz látogatása után átvittek bennünket Szent Barnabás kolostorához és mauzóleumához. Szent Barnabás volt az ortodox egyház megalapítója Cipruson. Az eredeti kolostor az 5. században épült, ennek viszont csak az alapjai maradtak fenn és erre épült a ma is látható, az 1750-es években. A templomban szent képek díszítik a falakat, a kolostor udvarát gyönyörű kert díszíti. Vele szemben áll Barnabás apostol sírja felett egy mauzóleum.

 

 

A két épület közt árusok kínálják portékáikat, ami szem-, de főleg szájnak ingere. Finomabbnál finomabb déli aszalt gyümölcsök, magvakból és gyümölcsökből készült édességek hada sorakozik és várja, hogy elfogyasszák őket. Az árus annyi mindent végigkóstoltatott velünk, hogy a pillanatnyi éhségérzetünk gyorsan el is múlt, és már csak a miheztartás kedvéért vettünk nála egy zacskónyi mennyei rágcsálnivalót.

 

 

Famagusta és szellemvárosa

 

A középkorban Famagusta volt a sziget legfontosabb kikötővárosa, lényegében az összekötő város a közel-kelet kikötőivel. Ezen keresztül szállították a selyemút kereskedői áruikat Európába.

Az 1960-as években Famagusta volt a sziget fő tusisztikai célpontja és az állam gazdáságához egészen 1974-ig jóval többel járult hozzá, mint az akkori országos átlag volt. 1974-ben foglalták el a várost törökök, a katonai légirők 2 nap alatt rommá bombázták. Ezeket a részeket sosem építették újja, a város lerombolt része megragadt az időben – ez a mai Szellemváros. Szétbombázott és elhagyatott üres házai, áruházai és szálodái a mai napig az 1974-es hátborzongató eseményeket idézik. A Szellemvárosba belépni, de még fotót készíteni róla is szigorúan tilos! Ez a mélységesen szomorú látvány fogadja a látogatókat Famagusta egyik szabadstrandján, mely a híres Ghost Town (Szellemváros) és a Palm Beach Hotel közé esik. Nem mondanám, hogy túlságosan el voltunk a látottaktól ragadtatva, bár a tengerpart tiszta, homokos és a Szellemvároshoz közel eső részen gyönyörű türkiszkék a víz. Viszont a parton magasodó elhagyatott épületek valamiféle borzongó érzést váltottak ki belőlem. Valakinek azonban tetszhet ez a megszokottól eléggé eltérő látvány.

 

 

Famagusta történelmi központját hatalmas falak övezik, egy erődítmény, melynek nagy részét még a 16. században a velenceiek építették. Szalamisz látogatása után ebben a központban volt  2 óra szabadidőnk, amit nézelődéssel, vásárlással vagy ebéddel lehetett eltölteni.

 

 

Miután leszállítottak bennünket a buszról, azon nyomban a nyagunkba vettük a várost. Egy butikokkal (ezekben szuveníreket árulnak és különféle designer táskák és egyéb kiegészítők koppintásait, amit elvileg illegális megvásárolni és átvinni a határon, de úgy lehetséges, ha pl. belepakolunk mintha nem új szerzemény lenne. Mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, én mindig amondó vagyok, hogy inkább no-name, mint egy hamisítvány…) és éttermekkel övezett utcán haladtunk a történelmi városrész legismertebb épülete, a Lala Musztafa Pasha Mecset felé.

 

 

Ez a 14. századból származó épület eredetileg egy katolikus templom volt, mégpedig a Szent Miklós Katedrális. A 16. században, az Oszmán Birodalom idején alakították át mecsetté. Arra, hogy jelenleg mecsetként “üzemel”, csupán a magasztos templom bal tornya helyén magasodó minaret utal. A mecsetet lehet látogatni mind férfiaknak, mind pedig nőknek, szigorúan a megfelelő öltözékben és mezítláb. A mecseten belül van egy könyvespolc, mely ingyen elvihető, a muzulmán vallással kapcsolatos olvasmányokat kínál.

 

 

Miután szemügyre vettük a templomot, betértünk ebédelni egy olyan helyre, amit útközben szimpatikusnak találtunk. Ez az Alis Cafe Pizza volt, és azért esett erre a választásunk, mert volt kiülős része, ráadásul ernyő alatt és nem volt üres a hely. Pizzat ettünk salátával, amit egy jó hideg török EFES Pilsner-rel öblítettünk le.

 

 

Húst nem mertünk kirendelni és valószínűleg jól is tettük, mert a majonézes dobozon is lejárt szavatosság volt feltüntetve (lehet azonban, h töltik a dobozt – ez soha nem fog kiderülni, nem mertük megkóstolni…). Korrekt volt az étel és a kiszolgálás, és nem is volt drága. Történt azonban egy incidens, mégpedig az, hogy az egyik pincér (3-an is sürögtek körülöttünk) véletlenül (vagy nem) összecsukta a telefonomat az étlappal és elvitte. Nyilván amikor nem találtam a kütyüm, azonnal pánikolni kezdtem, de nem is a telefon miatt, hanem a benne lévő adatok miatt. Viszont a szemfüles barátnőm kiszúrta (vendéglátósok munkahelyi ártalma talán), hogy az étlap lapjai nincsenek teljesen összezáródva és valószínűleg ott lapul köztük a kis S9-em. Meg is lett, bocsánatot is kértem a pincérektől amiért rémületet keltettem és még a rendőrséggel is fenyegetőztem  (szégyenlem és tudom, hogy nem mentem volna velük semmire, de akkor abban a szituációban az jutott az eszembe). Ők, ellentétben velünk, teljes nyugalommal kezelték a helyzetet és azt mondták, hogy ott ha kint hagyok bármit az asztalon és csak másnap megyek vissza érte, az ott lesz.

 

 

Ebéd után még sétáltunk egy keveset, de szerintem a 2 óra összességében édes kevés volt arra, hogy jobban megismerjük a várost, főképp úgy, hogy ebbe bele kellett szorítanunk egy ebédet is. Sokkal több időt lenne érdemes rászánni, hiszen számtalan gyönyörű történelmi épület és helyszín díszíti.  Szűk utcácskáin nemcsak vásárolni lehet, hangulatos kávézók és teázók hívogatják a vendégeket megpihenni.

 

 

A szervezett programot fürdőzéssel zártuk a már fent említett szabadstrandon, ahol egy szűk órát tölthettünk el csupán, majd visszatértünk a görög oldalra, mindenki a saját szálláshelyére.

 

 

És összességében hogy láttam a két oldalt? Őszinte leszek és lehet, hogy elfogult is, de legalább a saját véleményemet osztom meg. Igaz, a görög részen egy egész hetet eltöltöttünk, a törökre pedig csupán egy napra mentünk át. Északon egy olyan helyen voltunk, mely igenis turistákról kéne, hogy hemzsegjen, és mégsem. Az egy nap elég volt arra, hogy megállapítsam, hogy a déli rész sokkal rendezettebb, tisztább és átláthatóbb, amíg az északi piszkosabb, rendetlenség van és nagyobb a káosz is. Mindezt összességében állítom az alapján, amit láttam és tapasztaltam. És meg merem kockáztatni azt, hogy az északi részen mindenhol hasonló a helyzet, kivéve ott, ahol kiemelt figyelmet fordítanak a legkiemelkedőbb turisztikai területek tisztántartására…

Ne feledjük, hogy két nép, két kultúra áll egymással szemben, így nem kell megrökönyödni az ilyesfajta eltéréseken. Csak szívjuk magunkba, raktározzuk el az élményeket és élvezzük azokat…

 

Ciprust egyébként autóval jártuk körbe, voltunk a keleti részén Ayia Napa környékén és nyugaton Páfosz régiójában is, illetve felkocsikáztunk a Troodos hegységbe is.