TravelissimaS

Stavanger környéke – a Szószék-szikla és további 4 + 1 kihagyhatatlan látnivaló

Stavanger városába sokan azért látogatnak el, mert egy kőhajításnyira van tőle az a népszerű szirt, ahová még Tom Cruise is felugrott, hogy a Mission Impossible 6 egyik jelenetét felvegye itt. Ez a szirt nem más, mint a Preikestolen (avagy Szószék-szikla), amely Norvégia egyik legszebb és leghíresebb fjordja, a Lysefjord felett áll büszkén a magasban. Azonban a fjord mentén található a világ leghosszabb fa lépcsője, a Flørli 4444 és a híres, sziklák közé szorult hatalmas kő a Kjerag hegységben, a Kjeragbolten is. És akkor még  csak a fjord körüli látnivalókat említettük, pedig autóval könnyen elérhető a Manafossen vízesés és a Tungenes Világítórotony is. Szóval vegyük ezeket szépen sorjába.

 

1) Preikestolen, avagy a Szószék-szikla

 

A Szószék-szikla 604 méteren nyúlik a magasba a Lysefjord felszíne felett és Norvégia egyik leglátogatottabb helyei közé tartozik. Évente több, mint 300.000-en izzadják végig a 4 km-es utat, hogy aztán nagyjából 2,5 órás túra megtétele után megpihenjenek és élvezzék a közeli sziklák, hegyek és a fjord lélegzetelállító látványát. 

 

 

A több mint 600 méteren magasodó Szószék-szikla szélén egyensúlyozni igazi adrenalin löket. Felmászni fölé és onnan csodálni a tájat, a hatalmas sziklaszirteket, a közeli dombokat és a végeláthatatlan fjordot egy felejthetetlen, életre szóló élmény, ezért mindenképp megérdemelt egy külön bejegyzést.

 

2) Lysefjord

 

A Lysefjord Norvégia egyik legszebb és leghíresebb fjordja, aminek egyértelműen a Szószék-szikla a legnevezetesebb látványossága. De nemcsak azért érdemes vizibuszra szállni, hogy a sziklát a mélyből is megtekintsük, hanem magáért a hajózásért is egy olyan környezetben, ami azért nem adatik meg minden nap az ember életében (hacsak nem ott él és a fjordokon kényszerül közlekedni A-ból B-be). Az óriási sziklákkal ölelt tengeröbölben az ember parányinak érzi magát és rájön, hogy valójában mekkora úr is a természet.

 

 

2 úton-módon lehet bejárni a fjordot:

 

1) Fjordtúra

A Rodne hajótársaság egész évben szervez túrákat a Lysefjordba Stavangerből. Ez egy non-stop 3 órás sétahajózás, mely a fjord feléig sem hajózik be, csupán a Szószéket és az azután zuhogó Hengjane vízesést érinti. Főszezonban napi 2-3, a fő időszakon kívül pedig napi 1 járatot indítanak, ezekről a weboldalon lehet részletesebben tájékozódni.

A felnőtt jegy ára szezontól függően 470-550 NOK (15.500-18.500 HUF) körül mozog.

 

2) Helyi kompjárat

Van egy jóval költséghatékonyabb opció is a fjordi hajókázásra, ezt azonban a legjobb indulattal sem lehet sétahajózásnak nevezni. Az 560-as Kolumbus komp 24 csomó (45 km/h) sebességgel süvít végig a tengeröblön, Stavangerből több megállót is érint, így például Lauvikkban is rá lehet csatlakozni (mi ezt tettük, hiszen autóval közlekedtünk – erről már írtam korábban, melyet ingyen ott hagytunk a kikötő egyik parkolójában).

 

 

Nemcsak azért érdemes egyébként ezzel a komppal vizibuszozni a fjordon, mert jóval olcsóbb, hanem azért is, mert egyes megállókban ki lehet szállni és körül lehet nézni egy picit. Így volt nekünk például egy óránk arra, hogy a világ leghosszabb falépcsőzetének (Florli 4444) egy rövid szakaszán “felszaladjunk”.

  • Stavanger – Florli menettérti jegy:  239 NOK / fő (8000 HUF)
  • Lauvvik – Florli menettérti jegy:  161 NOK / fő (5400 HUF)

A jegyeket előre is meg lehet vásárolni online, illetve fel van tüntetve az útvonal és a menetrend is a Kolumbus oldalán.

 

 

Valószínűleg a helyi járat nem biztosít olyan jellegű kényelmet és szolgáltatást, mint a turistahajó, mi mégis örültünk, hogy ezt az opciót választottuk. Egyrészt szinte alig volt utas rajta, másrészt beljebb hajóztunk a fjordon és megmászhattuk a lépcsőket is, harmadrészt pedig jó kis móka volt ahogy olyan segességgel siklott a hajó a tengeren, hogy a szembeszélben még akár szupermenest is lehetett játszani. Úgy lőtt ki a kikötőkből, hogy pislantani is alig volt időnk és már suhantunk is a vizen.

 

 

 

3) Flørli 4444

 

A világ leghosszabb fa lépcsője 4444 fokból áll összesen és egy vízcsatorna mentén fut felfelé a hegyen. A kikötőnél található egy múzeum, amely bemutatja a helyi vízerőmű történetét és nyáron üzemel itt egy kis kávézó is. Egyébként aki akar, átaludhat a domboldalban álló néhány szállás valamelyikében.

 

 

Azt mondják, csak komppal lehet megközelíteni a lépcsőket, de szerintem autóval fentről is oda lehet jutni (ez nem buzdítás arra, hogy valaki kipróbálja).

 

 

Mi a fent említett 560-as Kolumbus komp menetrend szerinti járatával mentünk, amely Stavanger és Lysebotn között hajózik. Lauvikkből valamivel délután 2 előtt hajóztunk ki a kikötőből. A menetidő nagyjából 45-50 perc volt. Florli-n kiszálltunk és volt egy bő óránk a lépcsőzésre. Ugye nem kell mondanom, hogy nem sikerült felkapaszkodnunk a tetejére? Másodpercenként 3 lépcsőfokot kellett volna megtennünk, mindezt 30 percen keresztül. Majd vissza. Anyukámmal kb. 700-at léptünk felfelé, a fiúk ennél tovább mentek, az 1000-es fölé. Azt hinné az ember, hogy a lefelé út már gyerekjáték. Hát nem így volt. Bár lehet, hogy az előző napi Preikestolen túra is hozzátett, de iszonyatosan remegtek a lábaim lefelé menet, sokszor úgy éreztem, hogy cserben hagynak és összerogyok.

 

 

4) Månafossen vízesés

 

Stavangertől kb 70, Lauvviktől 40 km-re keletre van egy csodás “kis” vízesés, a Månafossen. Ha valaki autózik, érdemes időt szakítani rá, hiszen már csak az odafelé vezető út is megér egy misét. Festői tájakon keresztül utazva jutunk el a parkolójába. Április elején rendkívüli volt az éledező, újjaszülető természet látványa. A rügyező fák, a zöldellő mezők, a haragoskék hatalmas tavak, a csordogáló folyók és patakok látványa mind valamiféle megnyugtató érzést keltettek bennem.

 

 

A parkolóban van kirakva egy tábla a parkolással kapcsolatban, de automatát sehol sem találtunk, így nem is tudtunk fizetni. Mire odaértünk, már 6 óra elmúlt és rajtunk kívül egy lélek nem volt a helyszínen, szóval megkérdezni sem tudtunk senkit. Rmélem, hogy nem jön majd valamiféle meglepetés-büntetés. 

 

A parkolóból nagyjából 4-500 métert kell felfelé baktatni, sokszor egész meredek utakon/köveken, de van kapaszkodó-lánc. Az útvonalnak egyébként nincs vége a vízesésnél, tehát bátran be lehet iktatni egy hosszabb túrát is.

 

 

Kényelmes tempóban egy órácskát lehet számolni erre a kiruccanásra.

 

5) Tungenes Világítótorony

 

Ez a 19. századi világítótorony, aminek a tetején először csak egy gyerta égett, 1828-tól 1984-ig (jelenleg egy közeli miniatűr szigeten áll egy jeladó) mutatta az irányt a hajósoknak a Byfjorden öböl felé vezető úton, amelynek végében egy nagyon fontos kikötőváros, Stavanger állt már akkor is. Annak idején az egyre növekvő hering halászat miatt szükség volt egy biztonságosabb támaszpontra, hiszen előtte a tengerészek csupán a természeti képződmények formái alapján tudtak tájékozódi.

 

 

Jelenleg a világítótorony az 1930-as években kapott formájában pompázik és múzeumként illetve kultúrális központként üzemel. Az itt található kis kávézó nagy kedvenc a helyiek körében, akik elmondása szerint isteni norvég reggelit szolgálnak fel.

 

 

Stavangertől 16-17 km-re áll az Északi-tenger sziklás partján. Nem lehet autóval közvetlen megközelíteni, úgy 500 méterrel előtte egy kis csónak-kikötőnél kell leállni a parkolóban, majd odasétálni.

Van a közelben egy buszmegálló is, úgyhogy autó hiányában is ki lehet ide ruccanni. 

 

 

A múzeum

Nyáron naponta dél és délután 4 óra között van nyitva, azon kívül pedig ugyan ezekben az órákban vasárnaponként.

Belépők a múzeumba:

  • Felnőtt: 70 NOR-tól (2300 HUF)
  • Gyerek: 30 NOR-tól (1000 HUF)

Mi nagyon élveztük a sétát a világítótorony körül, rendkívül festői a táj, a lapos sziklák, a sziklákon pihenő sárga, bordó és helyenként zöld színekben pompázó mohák, a fehér torony, ahogy még ma is büszkén várakozik a befutó hajókra és természetesen a tiszta, kék vizű, rettentően hideg tenger. Mindez valamiféle állandóságot, nyugalmat sugároz.

 

 

+1 Kjerag

A Kjerag a Lysefjord déli részén elterülő hegység, amely nem a 984 méter magasan ágaskodó sziklaszirtjéről ismert, hanem inkább Kjeragbolten-ről, arról az gigantikus köről, amely 2 szikla közé van beszorulva.

Mivel a Kjerag csak május közepétől látogatható, ezért nekünk ezt a túrát ki kellett hagynunk. De egyszer biztosan visszatérünk, hogy meghódítsuk ezt is, ahogy a Preikestolent. Akkor majd biztosan megosztom az élményeinket.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.