Csallóközi vizeken – avagy csónaktúra (vízitúra) a Kis-Dunán
július 21, 2020
Szinte minden évben a nyári időszakban szervezünk a családdal egy rövid, csupán néhány napos vízitúrát. A helyszín pedig nem más, mint a Csallóköz a Felvidéken. A mi csodás Dunánknak van ott ugyanis egy szakasza, amelyet Kis-Dunának neveznek. Pozsonynál ágazik ki “anyjáról” és 135 km (ez a leghosszabb Duna-ág) kanyargós, tekergős út után Gútánál (Kolárovo) ömlik bele a Vág folyóba. Komáromnál pedig a Vág, keveredve a Kis-Duna vizével, ismét a Dunába torkollik.
És miért is vízitúrázunk a Kis-Dunán? Egyrészt azért, mert a terep lelkes kezdő vízitúrázoknak is alkalmas, bár azért nem árt, ha van minden csónakban/kenuban egy tapasztaltabb evezős is, főleg ami a kormányzást és irányítást illeti. Másrészt azért, mivel a fantasztikus, vadregényes és szinte teljesen érintetlen természet, az élővilág az egész szakaszon páratlan kikapcsolódási lehetőséget biztosít. Itt szó szerint a természet lágy ölén pihenhetünk. Illetve azért is, mert otthon érezzük magunkat a közegben, amely nemcsak természeti adottságokban gazdag, hanem néha kihívásokat is tartogat. Ezen kívül pedig megcsodálhatunk itt számos vízimalmot is, melyek szó szerint a folyó partjának ember alkotta ékei. Nem is meglepő, hiszen a folyó partjai tökéletes helyszínt biztosítottak egykor a malomipar számára. A malmok még a 18. század végéről és a 19. század elejéről valók, szóval elmondhatjuk, hogy gazdag történelmet tudhatnak maguk mögött és szépen kiállták az idő próbáját.
A vízitúráink az évek során különféle helyszínekről indultak és más-más falukban szálltunk le a vízről, attól függően, hogy mennyi időt szántunk az evezésre (vagy csak úgy a csordogálásra).
Az alábbiakban azokat a megállókat, pihenőhelyeket ismerhetitek meg, melyeket a rengeteg alkalom alatt érintettünk és amelyekhez valamilyen emlékeim fűzödnek. Nyilván az egész szakaszt leevezni akár egy hétbe is telhet, viszont az a csodás ebben a kirándulásban, hogy akár csak egy napra is elmehetünk bármelyik szakaszra evezni. Attól függ, hogy kinek mi fér bele, kinek milyen igényei vannak…
Dunaújfalu (Nová Dedinka) – a csónaktúra kiindulópontja
Az utóbbi pár évben Dunaújfalu határában szoktunk vízre szállni, ott, ahol a folyó mentén van egy kölcsönző. Szóval amennyiben valakinek nincsenek a csónaktúrára megfelelő alkalmatosságai, itt nem csak csónakot (kenut) kaphat, de akár műanyag hordót is (amibe a felszerelést kell belepakolni, hogy ne ázzanak, illetve rosszabb esetben egy borulás esetén meg tudjuk őket menteni. Higgyétek el, nem véletlenül ajánlatos a hordókba pakolás…). A tulajdonos a kölcsönzésen kívül a csónakok szállítását is vállalja (akár Komáromig is le lehet evezni, onnan pedig visszaszállítják Dunaújfalura a kenukat), illetve megegyezés alapján a túra résztvevőit is tudják transzportálni.
A weboldal ugyan csak szlovák nyelven elérhető, azonban a tulaj, egy nagyon szimpatikus és segítőkész fiatalember, beszél magyarul, így bátran fel lehet őt hívni a megadott telefonszámon és egyeztetni vele a részleteket.
Mi mindig reggel 9 körül érkezünk Dunaújfaluba, hogy időben útnak tudjunk indulni és laza tempóban, csodálva a természet adta szépségeket, a tájat, meg-megállva olyan helyeken, amelyek éppen megtetszenek, délutánra érkezünk az első táborhelyünkhöz Illésháza mellé. A folyó mentén több eldugott kis stégre is rábukkanhatunk, ahol le tudjuk parkolni a csónakjainkat, hogy a szárszföldön, hüssben fogyasszuk el az aznapi csomagolt ebédünket.
Fél (Tomášov) – alternatív vízreszállás
Sokan itt szállnak vízre a kenukkal, közvetlenül a Kis-Dunán átívelő híd lábánál. A starhelytől északra található egy kisebb holtág, amely alkalmas akár az evezés gyakorlására is. A folyó partján sátorozni is lehet, illetve van itt étterem és kocsma is. Előfordult, hogy innen indítottuk mi is a vízitúrát.
Vők és Hegysúr (Vlky & Hrubý Šúr) – vigyázat a sodrással
Vőkön máris találunk egy klassz kis táborozóhelyet ahol kocsma/étterem is van a közelben. Vőknél van egy kis sziget a folyón, partra szállni még a sziget előtt a jobb oldalon kell. A szigettől nagy sodrás, egészen Hegysúrig, helyenként szűk a folyó, inkább a jobb oldalon érdemes evezni.
A vőki kis szigetet elhagyva nem árt fokozottan óvatosnak lenni, mivel Vők és Hegysúr között elég nagy a sodrás és a partról a vízbe bedőlt fák okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. Ezen a szakazon javasolt a jobb oldalon evezni inkább. Sajnos alakult már úgy vízitúráink során, hogy ezen a részen a csapat valamelyik csónakja elsodródott, beakadt egy bedőlt fába, majd felborult, de olyan is volt, hogy elsüllyedt (az elsüllyedt csónakot egy csapat kihúzta a vízből, majd visszaszolgáltatta a jókai pihenőnél – egy kisebb dínom-dánom fejében. Ebből is látszik, hogy a csónaktúrázók összetartanak). Persze nem kell pánikolni, hiszen ez elég ritkán fordul elő a vízitúrázókkal, mi vagyunk a kakukktojás, azok, akik rutinosan keverünk bele a sodrásba, hogy minél nagyobb legyen a kihívás és az adrenalinszintünk is egy cseppet megemelkedjen az egyébként nagyon is békésnek és nyugodtnak mondható túra során.
Azért persze egyébként sem árt az összes felszerelést és mindenféle cókmókot egy jól zárható műanyag hordóban tárolni a vízitúrán, így biztosítva, hogy ne ázzon el mondjuk egy fényképezőgép, telefon, esetleg drón vagy egyéb értékesebb eszköz. Meg persze az sem baj ha az estékre marad száraz ruhánk 🙂
Illésháza (Nový Život Eliašovce) – az indiánsátras táborozóhely
Illésháza közigazgatási területéhez (közvetlenül Jóka előtt) tartozó táborozóhelyen szoktuk eltölteni az első esténket és éjszakánkat. Lehetőség van itt klasszikus sátorozásra, de akár egy egész indiánsátrat is kibérelhetünk (előre be kell foglalni), ahol csupán egy polifómra és egy hálózsákra van szükségünk az éjszakai alváshoz. A területen van egy büfé is, ahol italt és ételt is lehet rendelni. Aki még nem kóstolta a Kofola-t, az mindenképp adjon neki egy esély. Aki pedig kóstolta, az adjon neki egy másodikat, esetleg egy kis rummal megbolondítva. Mindig jól esik a nyári napokon. Jó, lehet, hogy enyhén elfogult vagyok a Kofola-val kapcsolatban, hiszen azon nőttem fel, és tény, hogy nem mindenkinek lesz a kedvence egyből a “csehszlovák kóla”. De hát nem is kóla, csak a színe ugyan olyan, az íze azonban sokkal, de sokkal jobb 🙂 Rummal keverve (mindenképp Tuzemákot kérjünk bele!) pedig egyenesen ellenállhatatlan és jókedvre is derít 🙂
Illésházán is lehetőség van csónakok, kajakok és egyéb felszerelések kölcsönzésére, illetve azok szállíttatására. Bérlésről információt a weboldalon lehet találni, sajnos ez is csak szlovák nyelven érhető el, a tulaj azonban beszél angolul és németül (magyarul sajnos nem), így telefonon lehet érdeklődni a lehetőségekről.
Jóka (Jelka) – a szívem csücske
Jóka az a megálló, amellyel kapcsolatban kimondottan elfogult vagyok. Apai ágon Jókáról származik a családunk, gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimnél és gyakran jártunk ki a Kis-Duna különböző szakaszaira a falu környékén. Jókánál egy híd is van a Kis-Duna fölött, nagyapám rendszeresen járt ki ide a faluból, mégpedig azért, hogy kerékpárokat horgásszon ki a Kis-Duna vizéből. Történt ugyanis hogy az illésházi és jókai fiatalok – ki tudja milyen okból – rendszerint hajították bele a biciklijeiket a hídról a folyóba. Papa ezeket szépen “kifogta”, otthon felújította egy kis extra bevétel reményében.
Nem messze (egy rövidebb kanyarra) az illésházi sátorhelytől Jókán, közvetlenül a folyóparton helyezkedik el az Ister nevezetű étterem. A vízitúrázók számára egy nagy stég lett itt kialakítva ahol kényelmesen kiköthetnek, hogy aztán bekapjanak egy falatot, vagy csak megigyanak egy frissítő hideg italt. Az étteremhez egy csodás panzió is tartozik. A víz sodrása itt nagyon gyenge, így tökéletes helyszín az evezés, forgás gyakorlására.
Jókán a vízitúra következő állomása a Jókai Malom környéke. A malom eredetileg hajómalomként szolgált és 1905-ben alakították át cölöpös malommá. Ma már csak múzeumként üzemel, naponta reggel 10 és este 6 óra között várja a látogatókat (belépő 2 EUR/felnőtt és 1 EUR/gyerek 15 éves korig).
A malom környéke napjainkra teljesen kiépült és a vízitúrázók minden igényét kielégíti. Több éttermet üzemeltetnek itt, van sátorozási lehetőség, WC és zuhany is. A Kis-Duna ezen a szakaszán elég nagy a sodrás, azonban a folyó széles, a vize sekély, így fürdőzésre is tökéletesen alkalmas.
Dunaújfaluból 1 nap alatt idáig is le lehet evezni, viszont az valamivel feszítettebb tempót igényel, mi pedig a lassabb evezők körébe tartozunk, szeretünk itt-ott megállni, kikötni, gyönyörködni a tájban, fotózni, stb, ezért nem itt szoktunk sátrat verni. Itt azonban, a Jókai Malomnál sokkal többen éjszakáznak át.
Még mindig Jókán, csupán egy kanyarra, pár percre a Jókai Malomtól található egy rancs (Ranč u Pala). A rancson nemcsak lovaglásra van lehetőség, hanem sátorozásra és csónakkölcsönzésre és azok szállítására is. A weboldaluk nekik is csak szlovák nyelven elérhető, de a tulaj beszél magyarul, így bátran lehet nála érdeklődni a szolgáltatásokkal kapcsolatban. Gyerekek számára igazi élmény lehet beiktatni egy lovaglást is a vízitúra programjába.
Madarász (Madarás) – sportolási lehetőségek
Madarászon közvetlenül a folyóparton egy egész rekreációs központ van kialakítva, ahol nemcsak sátorozni lehet, hanem bérelhetők szobák is. A központ területén strandröplabda- és teniszpálya, sőt medence is van. Mi ezen a helyen még soha nem éjszakáztunk, de mindig meg szoktunk állni, hogy a büfében legurítsunk egy nagy korsó Kofola-t vagy ebédeljünk is.
Patonyrét (Potônské Lúky) – a bájos és szuperül felszerelt kemping
Patonyréten egy rendkívüli festői környezetben, szintén közvetlenül a vízparton egy rendezett, takaros kis kemping várja azokat a vízitúrázókat, akik úgy akarnak tábort verni, hogy közben nem kell lemondani bizonyos kényelelmi dolgokról. A kemping ugyanis kiválóan fel van szerelve; van itt hűtő, mikró, esti világítás az étkezőben, elektromos csatlakozók, WC és melegvizes zuhanyzó, de persze sütögetésre is van lehetőség vagy akár grillezésre (grillrácsot is adnak) is. Az egyetlen ami hiányzik innen, az a büfé, de a közelben található kisbolt ki tudja elégíteni a szükségleteket (még csapolt sört is árulnak!).
A tulaj egy aranyos és segítőkész hölgy, aki csak szlovákul beszél, azonban a lánya magyarul is, így e-mailben azonnal tudnak reagálni bármiféle ajánlatkérésre/megkeresésre.
Patonyrét után kissé lelassul a Kis-Duna folyása egészen a feketenyéki (Čierna Voda) duzzasztóműig (kb. 5 km). A duzzasztó előtt a bal oldalon kell partra szállni és úgy 50 méteren átcipelni a csónakokat/kenukat a túlsó oldalra. Leevezni a duzzasztón ne próbálkozzon senki!
Tallós (Tomášikovo) – malom az 1800-as évek végéből
Gyönyörű természetes környezetében áll eredeti szerkezeti pompájában a Kis-Duna partán a Tallósi Malom, mely 1895-ből származik. Egy igazi remekmű a malmok világából, melyen nem is annyira látszik az idő vasfoga. Berendezése működőképes, azonban ma már csak műemlékként szolgál. Nyáron naponta reggel 10 és este 6 óra között várja a látogatókat, szeptemberben szerdától vasárnapig ugyan ebben az időben (a belépő 1 EUR/felnőtt és 0,5 EUR/gyerek, diák, nyugdíjas)
Pozsonyeperjes (Jahodná) – a vízitúrázók paradicsoma
Talán Eperjes a legjobban kiépített település a vízitúrázók számára, hiszen a falu közvetlenül a Kis-Duna 2 partján húzódik, átöleli a folyót mindkét oldalról. Vízparti éttermek, táborozóhelyek, kempingek (elvileg a focipályán is lehet sátorozni, de lejjebb az Alba Régia területén van rendes kemping is) és panziók teszik kényelmessé az evezősök ottartózkodását. Az Alba Régia étterem egy igazi gyöngyszem, terasza közvetlenül a víz felett emelkedik. Természetesen kölcsönző is üzemel. Az eperjesi cölöpös malom ugyan nem látogatható, de már csak a környéke miatt is érdemes megtekinteni.
Eperjesen a kis-dunai zúgók egyébként egy kissé vehemensek és a folyót az itt felbukkanó apró szigetek buja növényzetete varázsolja festőivé.
Nyárasd (Topolníky) – ahol 2 folyó találkozik
Nyárasdnál folyik bele a Kis-Dunába a jobboldali mellékága, a Tőkési-Duna (Klátovský potok). A Tőkési-Dunát körbeölelő térség természetvédelmi területté van nyilvánítva. Csodálatos látvány a 2 folyó találkozása, hiszen itt a Tőkési-Duna kristáyltiszta vize keveredik a Kis-Duna zöldes színével. Ezen a részen a Kis-Duna jobb oldalán kell eveznünk, hogy aztán folytathassuk tovább az utunkat vagy megszálljunk itt egy éjszakára. A folyók összefutásánál nomád mód lehet sátorozni, de ha felevezünk kb 2 km-t a Tőkési-Dunán, kempinben is aludhatunk a termálfürdő területén, illetve van itt kényelmes hotel is.
Gúta (Kolárovo) – Európa leghosszabb fedett fahídja
Nyárasd és Gúta között (kb. 20 km-es szakasz) szinte bárhol ki lehet kötni vadkempingezni, de útközben a bal oldalon van egy kis büfé is a folyó és egy horgásztó között.
Gútá – kisváros lévén – több szálláslehetőséget kínál és több étterem is üzemel itt. Kiemelném azonban a 2 sátorozási lehetőségét.
Az egyik egy kemping közvelenül a gútai malom mellett. Ide úgy lehet eljutni, hogy a Vágot átívelő híd előtt jobb oldalon kikötünk, majd kb. 1 km-t sétálunk visszafelé, a Kis-Duna holtága irányába. Átkelünk Európa leghosszabb teljes faszerkezetű fedett hídján és jobbra, a malom felé vesszük az irányt. Van itt büfé és mosdó is. A malom érdekessége, hogy ez az egyetlen és utolsó úszómalom Szlovákiában, ma már azonban csak múzeumként üzemel.
A másik lehetséges táborozóhely a Vág-híd után van balra, a homokos parton. A helyiek is eléggé kedvelik ezt a helyet, hiszen kiváló fürdőzési lehetőséget kínál.
Ha valaki nem szeretne tovább evezni Komáromig, akár itt is befejezheti a vízitúrát.
Komárom (Komárno) – ahol a Kis-Duna újra találkozik anyjával
Komárommal kapcsolatban is enyhén szólva elfogult vagyok, hiszen a szülővárosomról van szó 🙂 Komáromba Gútáról már csak 21 km-t kell evezni, mindezt a Vág folyón. Ha szerencsések vagyunk, akár olimpikon kajakosokkal vagy tehetséges utánpótlással is találkozhatunk, akik rendszerint a Vágon tartják a nyíltvizi edzéseiket Komáromnál.
Komárom határához érkezve a jobb oldalon terül el a Holt-Vág, ami Komárom közkedvelt tava. Régen, a 80-as években és a 90-es évek elején rengeteget jártunk ide fürödni, azt is mondhatnám, hogy ebben a tóban tanultam meg igazán úszni. 5 évesen egy Barbie babáért keresztbe átúsztam oda-vissza a tavat bármiféle segítség nélkül. Sajnos a tó és a környéke egy jó ideig el volt hanyagolva, csak az utóbbi években kezdi visszanyerni régi báját. Több sörözőben tudjuk enyhíteni a szomjunkat és van itt egy kiválló étterem és panzió egyben (Apáli). Az ideji nyártól pedig vizibiciklit, csónakot és SUP-ot tudunk bérelni a tóparton, amivel bebarangolhatjuk a Holt-Vág zugait.
Ha nem teszünk kitérőt a Holt-Vágra, evezzünk tovább, haladjunk át a vasúti híd, majd a komáromi Vág-híd alatt. A híd után a jobb oldalon közvetlenül a Szt. Borbála hajóétterem után a meredek betonos parton érdemes kikötni. A vízitúrát a parton álló nádfedelű csárdában lehet megkoronázni egy finom ebéd/vacsora elfogyasztásával, hisz itt is isteni a csapolt Kofola és a konyhájuk is kiváló.
Komáromnál folyik bele a Vág a Dunába és folytatja útját Budapesten át egészen a Fekete-tengerig.
Kívánom, hogy mindenki ússza meg szárazon ezt a csodás kirándulást! 🙂
Összefoglaló:
Közvetlenül folyóparti panziók, szálláshelyek:
- Jóka – Ister panzió
- Madarász – rekreációs központ
- Eperjes – több lehetőség
- Nyárasd – Hotel Gladius (egy picit felfelé kell evezni az elágazásnál)
Hivatalos kempingek:
- Fél
- Vők
- Illésháza
- Jóka a malomnál
- Jóka – Rancs
- Patonyrét
- Pozsonyeperjes
- Nyárasd
- Gúta
A vadkemping bárhol engedélyezett, szóval ha valaki éppenséggel egy teljesen szűz helyen szeretne éjszakázni, annak nem fog senki az útjába állni 🙂
És hogy időben mennyit szánjunk az egész szakaszra Dunaújfalutól Komáromig? 6 nap alatt teljesíthető az egész túra, bár mi így egészében még nem kenuztunk végig rajta. A leírásban rengeteg lehetőség meg van jelölve, így mindenki a saját igényeihez és idejéhez igazíthatja a vízitúrát. De itt van néhány támpont, ezek persze egyáltalán nincsenek kőbe vésve és garanciát sem tudok azért vállalni, hogy ki hogyan tudja a szakaszokat teljesíteni.
- 1.nap: Dunaújfalu – Illésháza (vagy Jóka)
- 2.nap: Illésháza vagy Jóka – Patonyrét
- 3.nap: Patonyrét – Eperjes
- 4.nap: Eperjes – Nyárasd
- 5.nap: Nyárasd – Gúta
- 6.nap: Gúta – Komárnom
Kívánom, hogy mindenki szárazon ússza meg ezt a csodás csónaktúrát a Csallóközben!