TravelissimaS

Zanzibár – jó ha tudod mielőtt utazol

Zanzibár… Erről a szóról valószínűleg mindenkinek egy egzotikus sziget villan fel a lelki szemei előtt. Az igazság nincs ettől messze, de igazából Zanzibár egy szigetcsoport, mely kettő nagyobb (Pemba és Unguja) és több kisebb szigetből áll.

 

Igazgatásügyelileg Tanzániához tartozik (ez az afrikai ország keleten fekszik közvetlenül az egyenlítő alatt). A múltban rengeteg különféle nemzetnek fájt a foga ezen szigetekre, ami nem meglepő. Természetes adottságaik és szépségük turisták százezreit vonzzák évente, akik a világ minden tájáról, de főképp Európából érkeznek.

A két nagyobb sziget közül Unguja a legterjedelmesebb és a fő sziget is egyben, és amikor Zanzibárról beszélünk, szinte mindenki erre a mindössze 85 km hosszú és 39 km széles szigetre asszociál. Alább én is, amikor Zanzibárra utalok, Unguja szigete fog a szemem előtt lebegni.

 

A sziget melyik részén szálljunk meg

 

Ez nálam, egyéni utazóként mindig egy kardinális kérdés. Jól át kell gondolni, hogy hol legyen a szállás, hogy úgy válasszunk, hogy az kielégítse mindennemű igényünket. Zanzibáron pedig nemcsak a saját szempontjainkat kell figyelembe venni, hanem a természet erejét is. A sziget minden pontján rettentő módon tapasztalható a hold hatása a tenger szintjére, tehát az apály és a dagály váltakozására, ami egyes részeken bizony okozhat némi bosszúságot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lehet, hogy délelőtt a türkiz víz csak úgy hívogat egy nagy mártózásra és úszásra, délutánra viszont mintha valaki kiszivattyúzná a vizet a tengerből és utána csak a tengeri alga és az apró pocsoják maradnak. Ez az extrém apály-dagály jelenség a sziget minden pontján jól érzékelhető.

 

 

Mivel Zanzibár minden egyes pontján akad érdekesség, ezért mi úgy döntöttünk, hogy 3 helyen szállunk meg.

 

Jambiani és a keleti rész

Jambiani, a kicsi, de annál hosszabb falucska lett a kedvencünk az utazás során. Hosszú, fehér, lisztszerű homokos tengerpartjához foghatót sehol máshol nem láttunk a szigeten (csak a keleti parton ilyen a homok, beleértve az északabbi keleten fekvő partokat is). A falu nyugodt és csendes, kisebb villák, bungallók és éttermek sorakoznak a tengerparton. A helyiek rendkívül kedvesek, segítőkészek és vidámak. Csodásak a napfelkelték. Reggelente asszonyok gyűjtik az algát zsákokba, délután gyerekek fociznak a fehét “lisztben”, itt-ott maguk közé engedve néhány játszani vágyó idegent is. Mivel ez a keleti rész elég szeles, így Jambiani a kitesurf szerelmeseinek egyik kedvenc desztinációja Paje “városa” mellett. Jambiani azoknak ajánlott, akik szeretik a nyugalmat, a csendet, de azért néha szeretnek kiszabadulni és kirándulni egyet. Akad azért jópár látnivaló a közelben (Jozani erdő, Pillangó park, Kizimkazi faluja – delfinlesek innen indulnak, a híres The Rock étterem, Kuza vízi barlang). Ha valaki keresi ezen a szakazon a nagyobb nyüzsit, talán Paje-val  jobban jár.

Szállás: IFA Beach Resort

 

 

Nungwi és észak

Nungwi a sziget legnyüzsgőbb üdülővárosa, itt száll meg a legtöbb turista arányaiban, itt lelhető fel a legtöbb étterem, bár, szuvenír- és alkoholos bolt. Van itt szupermarket és rendes pénzváltó is. Természetesen mindamellett, amit maga a városka kínál, több program közül is lehet választani itt is (búvárkodás vagy sznorkelezés a Mnemba korallzátonynál, Tengeri teknősrezervátum, Nungwi Akvárium, tengeri horgászás, stb.)

Szállás: Beach Baby Lodge

 

 

Bububu és a nyugati part

Bububu nem kimondottan üdülőváros, kokrétan egy egész sűrűn lakott település, ahol elvétve található egy-egy kisebb hotel, vagyis inkább vendégház a tengerparton. Magától a parttól nem állt el a lélegzetünk, nem találtuk túl attraktívnak, főképp amikor beállt az apály időszaka. Viszont itt láttuk és tapasztaltuk úgy igazán, hogy milyen a helyi élet, hogy élik meg az emberek a mindennapjaikat, hogyan zajlanak pénteken az esküvői előkészületek és hogy miképp mulatnak hajnalig egy lagziban (ezt az éményt mondjuk kihagytuk volna). Itt tényleg több betekintést lehet nyerni a helyi életbe, mint az üdülőhelyeken és éppen ezért találtuk érdekesnek a városkát. A híres zanzibári fűszerfarmok csak pár kilométerre vannak Bubububól és a nyüzsgő főváros is csupán egy karnyújtásnyira fekszik. Mi innen, közvetlenül a szállástól hajóztunk át a Börtön (Changu) szigetre is.

Szállás: Imani Beach Villa

 

 

Alap kifejezések

 

Nem erőszak a disznótor, de a helyiek egyértelműen szívesen veszik, ha pár szó erejéig meg tudunk szólalni az ottani, hivatalos nyelven, ami nem más, mint a szuahéli. Lássuk csak sorjában, hogy mit is érdemes tudni.

Biztosan mindenki ismeri a “hakuna matata  kifejezést, ha máshonnan nem is, az Oroszlánykirály című meséből tutira. Ez annyit jelent, hogy minden rendben, semmi gond. Ezt a szókapcsolatot előszeretettel mondogatják és igazából nem is csak mondják, hanem tényleg így érzik és át is élik.

Amint megérkeztünk a reptérre, sofőrünk, Rajab, azonnal egy hangos “karibu sana”-val üdvözölt bennünket, amit, mint kiderült, többek között köszöntésként használnak. Az ott töltött időnk alatt ezt a szókapcsolatot rengetegszer hallottuk, így jól az emlékezetünkbe ivódott, mert annyit is jelent, hogy nagyon szívesen.

És ha már a “karibu”-nál vagyunk, említsük meg az egyik legfontosabb, az “asante sana”, vagyis a “köszönöm szépen” kifejezést, melyet szintén sokszor hallottunk és még többször használtunk magunk is. Maga a “sana” egyébként azt jelenti, hogy nagyon.

És persze az első dolog, amit talán mindenki megtanul egy idegen nyelven, az a köszönés, ami nem más, mint a “jambo”. De ilyen a “mambo” is, amire azt válaszolják, hogy “poa”. Ez a szó nagyon sokszínű, mindenre lehet mondani, ami jó, ízletes, finom, rendben van, stb. a “poa” valójában egy pozitív életérzés.

 

A POA étteremből a kilátás Jambiani partjára – ez is elég kellemes 🙂

 

Emberek

 

Zanzibár sokszínűsége nemcsak a természeti adottságain tükröződik vissza, hanem az ott élő és dolgozó embereken is. A kedvesség, vendégszeretet és nyitottság egy pillanat alatt magával ragadott bennünket.

 

Asszonyok reggel Jambiani partján

 

A szigeten nem csak a helyi lakosok tartózkodnak. Amellett, hogy a helyiek aktívan részt vesznek többek között a turisták kiszolgálásában, a tengerpartokon a szállodák, vendégházak és éttermek tulajdonosai főképp külföldiek és a munkavállalók jó hányada is a szárazföldről érkezik, hogy kihasználja a sziget nyújtotta lehetőségeket.

Egy nagyon különleges etnikai csoport (Kelet-Afrika talán legismertebb népcsoportja) tagjaival is találkozhatunk itt, akik eredetileg Tanzánia északi részén, illetve Kenya déli részén őshonosok. Ők a maszájok. Magas, vékony alkatuknak köszönhetően könnyen felismerhetőek. Zanzibárra a jobb megélhetés reményében érkeznek, a tengerpartokon szinte mindenhol találkozni velük, ahol tradicionális viseletbe öltözve kínálják portékáikat, különféle kézzel készített ékszereket és egyéb tárgyakat. Akikkel mi találkoztunk és akikkel szóba elegyedtünk, rendkívül kedvesnek találtunk és nem éreztük tolakodónak a közeledésüket egy pillanatra sem. A helyiek azonban sérelmezik azt, hogy vannak olyan maszájnak öltözött tanzániaiak, akiknek semmi közük nincs a törzshöz, mégis maszájnak próbálják “eladni” magunkat – ezzel egyrészt átverik a mit sem sejtő turistákat, másrészt a törzs autentikus tagjait is valamilyen szinten rossz színben tüntetik fel. 

 

Maszáj férfivel

 

A partokon továbbá lépten-nyomon belebotlik az ember az ún. “beachboy”-okba, akik különféle szolgáltatásokra próbálják rábeszélni a nagyérdeműt, legyen az delfinles, sznorkelezés, búvárkodás vagy bármilyen más szabadidős tevékenység. Velük kapcsolatban nagyon megosztottak a vélemények, mi is találkoztunk jó és rossz példával is.

Jambianiban például volt egy Moody nevezetű fószer, aki az összes szabadidejében, amikor épp nem volt kint terepen, rótta a kilométereket a tengerparton és ajánlotta a szolgáltatásait. Mi a szállásunk előtt futottunk össze vele és szóba is elegyedtünk. Először nagyon szkeptikusan figyeltük, mert tényleg az a fajta személy, aki a gatyát is lebeszéli az emberről, de végül győzött Moody és elmentünk vele Kizimkaziba delfintúrára. Majd ugyan aznap befizettünk a tradicionális vitorlására egy sznorkelezésre. És nem bántuk meg egyiket sem. Őt abszolút merem ajánlani bármilyen program megszervezésére, hiszen vérbeli zanzibáriként nagyon jól ismeri a környéket (így rengeteget tudott mesélni is) és a kapcsolatai sem az utolsók.

 

Moody tradícionális vitorlása

 

Nungwiban azonban inkább elkerültük azokat a főképp szárazföldről érkező “üzletembereket”, akik hajótúrákat és sznorkelezéseket “szerveztek”, illetve “eredeti” ébenfa tárgyakat árultak, mivel, mint az ki is derült, egy szempillantás alatt átvertek volna bennünket.

 

Közlekedés

 

A szigeten belül többféle módon lehet eljutni A-ból B-be. Attól függ, hogy kinek milyen a büdzséje, mennyire bevállalós, mennyire fontos számára a komfort és mennyi ideje van.

 

Taxi

Mivel a sziget több részén szálltunk meg és a kényelmet és a gyorsaságot részesítettük előnyben, ezért a hosszabb távokat taxival tettük meg. Egy nagyon kedves, néha picit búskomor fiatalember volt a sofőrünk, akinek már több magyar kuncsaftja is volt és mi is csak ajánlani tudjuk. Rajab szolgáltatásást az első naptól kezdve az utolsóig használtuk. Ő jött értünk hajnalok hajnalán a reptérre, utaztatott délről északra, majd ismét vissza délre. Ellátott minket rengeteg információval, sztorizgatott, és ami nagyon fontos, mindig pontosan ott volt a megbeszélt időpontban, akár hajnalban, akár késő este. És árban is jobban jöttünk ki, mintha pl. a szálláson keresztül intéztük volna a fuvart. 

Rajabot a facebook oldalán tudjátok felkeresni.

 

 

Robogó

Kisebb távokat robogóval is meg lehet tenni, bár ehhez kell azért némi bátorság, hiszen nemcsak, hogy az utak minősége sok helyen nem kecsegtet a legmegfelelőbb (csak a főbb útvonalakon van beton, van, ahol teljesen jó állapotban, de vannak helyek, ahol eléggé kifogásolhatóak) kondíciókkal, ráadásul az út bal oldalán közlekednek, ami ugye sokunk számára eléggé idegen. És hát mit mondjak, a közlekedési kultúrájukkal kapcsolatban nincsenek a helyzet magaslatán. A robogó napi bérleti díja a legtöbb helyen 30 USD körül mozog. 

 

Kerékpár

Kerékpárt már 5 USD/nap áron lehet bérelni, mi ezt egyszer tettük meg. Az időzítésünk nem bizonyult túl okosnak, ugyanis Bububu-ból a fűszerfamhoz bicikliztünk. Azaz csak szerettünk volna, de dombnak felfelé feladta a testünk a harcot, így maradt a biciklitolás. Lefelé persze jó móka volt az egész, de nagyon elővigyázatosan kell közlekedni a nagyobb forgalomban és városokban. Hosszabb távokra pedig egyáltalán nem ajánlanám.

 

 

Dala-dala

A dala-dala lényegében a zanzibári tömegközlekedést takarja, ami nem más, mint a busz. Annak is több formájába bele lehet botlani lépten-nyomon. Pl. a főváros és a legfelkapottabb üdülőváros, Nungwi között a 116-os számú utaztatja a helyieket és a turistákat egyaránt. Ez tényleg egy hagyományos kisebb busz, amin egész kényelmesen lehet utazni. A leginkább elterjedtek azonban azok a járgányok (busznak nem nevezném őket), melyek hátsó platóján kétoldalt van 1-1 összefüggő pad ülőhely gyanánt, továbbá a padon helyet foglaló utazók közt is helyet lehet foglalni nagyjából magzatpózban, de a lelkesebbek, vagy hát akiknek más hely nem jut, felkapaszkodhatnak a jármű hátuljára és oldalára is akár. Na ezt mi nem próbáltuk ki.

Egy-egy hosszabb szakaszért 2000 TZS-t (300 HUF) kell fizetni, továbbá 500-1000 TZS-t számolnak fel a csomagért. A sziget összes városába és falujába közlekedik dala-dala. 

TIPP: Fontos, hogy NE fizessen senki előre, főképp ne valakinek, aki pl. csak útbaigazítást ad. Akkor kell fizetni, amikor a helyiek is előhúzzák a bankóikat. 

 

Dala-dala “megpakolva”

 

Autó

Mi nem mertük bevállalni, de láttunk több külföldit is, akik bérelt kocsival közlekedtek. Ez azoknak lehet kifizetődő, akik be akarják járni az egész szigetet, több helyet is érintve, mert hát valljuk be, azért egy autó elég nagy szabadságot ad. Utólag már picit bánom, hogy nem béreltünk, a forgalom, amiben helyt kellett állni összességében nem volt túlságosan vészes a körülményekhez képest, bár láttunk helyzeteket, főképp a városokban, amelyekben nem szívesen korzóztam volna négykerekűvel.

 

Megközelítés

 

Zanzibárra vagy valaki repülővel, vagy pedig a vízen hajóval érkezik.

1) Repülővel

A szigeten van egy nemzetközi repülőtér, mi Dubaiból érkeztünk ide.

Tanzánia fővárosából, Dar-El-Salaamból, szinte negyedóránként indulnak a gépek és röpke 20 perc alatt át is repítenek Zanzibár repterére (az árak nagyjából 30 EUR-tól kezdődnek) de pl. Kilimanjaro repterétől is csak egy órácska az út (80 EUR-tól).

2) Hajóval

2 hivatalos társaság is indít napi több kompjáratot a főváros fő kikőtőjéből (Zanzibar Ferry Terminal), az egyik az Azam Marine Coastal Ferries, a másik pedig a Fast Ferries. Ezekre érdemes egy nappal hamarabb egy konkrét időpontra jegyet váltani. Az Azam Marine-ra 4 különféle kategóriában lehet jegyet vásárolni, a legolcsóbb 35 USD, a legdrágább pedig 60 USD, osztálytól függően. Igen, sokszor hajózni drágább, mint repülni.

Egy ismerősőmék sokkal bátrabbak voltak annál, mint hogy kompra szálljanak, ők inkább felkéredzkedtek Tanzánia fővárosában, Dar-el-Salaamban egy horgászhajóra, ami Zanzibár felé tartott és a halászok készségesen át is szállították őket.

 

Vízum

 

EU útlevéllel rendelkezők számára Tanzánia vízumköteles. Azonban a sima turistavízumot nem kell előre kérvényezni, belépéskor a nemzetközi reptereken az ún. “visa on arrival”-t (belépéskor igényelhető vízum) pár perc alatt az útiokmányba becsételik. Ami kell hozzá:

  • Útlevél, ami a hazautazástól számítva még 6 hónapig érvényes
  • 50 USD
  • Kitöltött belépési kérelmek – ezeket a formanyomtatványokat ott helyben ki lehet tölteni. Egy toll nem árt ha van azonban, mert nem jut mindegyik utasra.

Vannak olyan országok, melyeknek az elhagyásakor kilépési taxát kell megfizetni, ilyen Tanzániában jelen pillanatban nincs!

 

Védőoltás

 

Maga a sziget NEM oltásköteles, azonban van 2 olyan eset, amikor kérhetik (nem biztos, hogy fogják, de ha igen, akkor fel kell tudni mutatni) a sárgaláz elleni oltásról szóló nemzetközi igazolást:

  1. Szárazföld: ha valaki nemcsak Zanzibárra igyekszik, hanem szeretne beiktatni mondjuk egy szafarit is vagy megmászni a Kilimanjaro-t, akkor bizony a szárazföldi kiruccanásokhoz már szükség van az oltásra.
  2. Afrikai átszállás: amennyiben valaki valamelyik afrikai országon keresztüli átszállásal (beleértve Tanzániát is) landol Zanzibáron, tőle is kérhetik az igazolást. Mi pl. gondolkodtunk azon, hogy az Ethiopian Airlines légitársasággal utazunk (az volt a legolcsóbb opció), etiópiai és kenyai átszállással – ebben az esetben kellett volna az oltásról szóló igazolás.

 

Pénznem és fizetés

 

Tanzánia, így Zanzibár hivatalos pénzneme is a tanzániai shilling (TZN). Amellett, hogy ez a hivatalos fizetőszköz, nagyon jól tudnak amerikai dollárban is számolni (ami elterjedtebb, mint az Euro, annak ellenére, hogy pl. mi főképp európai utazókkal találkoztunk) és mindenhol el is fogadják azt. Mi alapban USD-vel készültünk de mindig figyeltünk arra, hogy legyen nálnunk elegendő shilling, mert hiába fogadják el a dollárt, azért mégiscsak ráfizet az ember ha idegen pénznemben fizet.

A pénzváltást egyszerű volt mindenhol megoldani, olyan helyeken is, ahol az ember egyáltalán nem goldolná, hogy lehetséges. Jambianiban pl. a pénzváltó egy szarvasmarhákkal blokkolt út szélén volt, ahol csirkék és kakasok kapirgáltak a homokban. Állt egy picike vegyesbolt – vagyis inkább bódé – melynek pultja alatt zavartuk le a bizniszt a bolt tulajdonosával.

A nagyobb településeken érdemes egyébként több helyen is körülnézni, mert az árfolyamokban elég nagy különbségeket véltünk felfedezni.

Bankkártyát csak a nagyobb szálláshelyek és éttermek fogadnak el és ezek általában tranzakciós díjat számolnak fel, ami akár 7-10% is lehet.

TIPP: A nagyobb és újabb címleteket jobban váltják itt is (ahogy más afrikai vagy ázsiai országban), mint a kicsiket.

 

És amit ne feledjünk itt sem, és még a pénzváltásnál is be lehet vetni, az az alkudás. Mindent és minden körülmények között!

Amennyiben érdekel a sziget egyes részeiről részletesebb beszámoló, azokról is olvashatsz. A keleti, az északi és a nyugati partok mind más-más élményeket nyújtanak.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.