Kutyaszánozás Finnország déli részén – Gegwen Getaways

Amikor elkezdtem a finnországi utunkat tervezni január végére, azonnal beugrott egy kép a lelki szemeim elé: kényelmesen hátradőlve suhanunk a hófehér havas tájon egy kutyák által húzott nagy szánon.

 

Elkezdtem hát keresgélni abban bízva, hogy találok kutyaszánozásra lehetőséget délen, Tampere környékén, hiszen általában talán inkább északon, Lappföldön kínálkozik több ilyen program.

Amikor rátaláltam a Gegwen Getaways által kínált kutyaszánozásra Tamperetől csupán néhány kilométerre, olyan eurófia öntött el, hogy majd’ kiugrottam a bőrömből. Azonnal billentyűt ragadtam, hogy e-mailen keresztül lebeszéljek a tulajjal egy időpontot. Miután megjött a visszaigazolás, egy 4 éves gyerek bőrébe bújva ugráltam a nappali közepén, miközben örömujjongva sikongattam.   

 

 

Náhány szó a Gegwen Getaways-ről

 

A tulajdonos egy rendkívül szimpatikus, magas, vérbeli finn ember, Erkki. Elmesélése szerint 30 évvel ezelőtt még szoftverfejlesztőként dolgozott, amikor is picit kezdett beleunni a napi rutinba és úgy érezte, hogy jól jönne neki egy kis szabadság, így egy évre fel is hagyott az irodai munkával. Vagyis akkor még azt gondolta, hogy csak egy év lesz belőle. Mivel imádta a kutyákat már akkor is, beszerzett magának 2 szépséges szibériai husky-t, akikkel izgalmasabbnál izgalmasabb szabadtéri programokon vett részt. De hamarosan 2 kutya nem volt elég a szánozáshoz, így hamar a kutyusok 4-en lettek. Majd sokasodtak. Végül Erkki nem tért vissza az erdeti szakmájához, inkább belevágott egy sokkal szabadabb, szórakoztatóbb, barátibb, érdekesebb és szerethetőbb üzletbe. A téli időszakban (amennyiben az időjárási viszonyok is kedveznek és elég jó minőségű a hó) délen kínálja szolgáltatását, nyáron pedig feljebb vonul kutyáival Lappföldre, így a nagy mozgásteret igénylő kutyák egész évben futhatnak. Bizony ám, ezek a négylábúak egyszerűen imádják az egészet! Jelenleg Erkkinek már csak 11 husky-ja van (a látogatásunk idején még 12-en voltak, sajnos egyikük ezen a héten elpusztult), de régebben egy 30 szőrös barátot számláló kutyaserege volt. 

 

 

Helyszín és hogyan jutunk oda

 

A Gegwen Getaways főhadiszállása Helsinkitől, a finn fővárostól 160 km-re észak-nyugatra fekszik, Tamperetől (a Ryanairnek van Budapestről Tamperebe tartó járata) pedig csak 30 km déli irányba.

Amennyiben magánúton, tömegközlekedve szeretnénk a helyszínre eljutni, Lempäälä városát kell megcélozni. Ide mind Helsinkiből (1,5 óra), mind pedig Tampereből (10-18 perc) közlekednek közvetlen vonatjáratok. Sőt, még Turkuból is!

Tempereből 2 fajta vonatra válthatunk jegyet:

• Gyorsvonat: 4 EUR/jegy és 10 perc az út (1 megálló)

• Ingázó vonat: 2,30 EUR/jegy és 18 perc az út (3 megálló)

Elvileg az ingázó vonatra szóló jeggyel nem lehet a gyorsvonatra felszállni. Mi mégis megkíséreltük, mert nem akartunk a hidegben még 20 percet fagyoskodni. Megkérdeztük hát a kalauzt, hogy kéremszépen, ez a jegy jó-e erre a gyorsvonatra. A kalauz bácsi forgatta a szemeit, merem állítani, hogy szikráztak is neki, de mégis intett egyet, hogy felszállhatunk. Persze szigorúan hozzátette, hogy ezt először és utoljára. Hát, nekünk végülis rendben volt, nem terveztünk több utat ezen a szakaszon. Meg egyébként másikon sem 🙂

Lempäälä állámsról taxival lehet a végcélhoz eljutni. Mindig van néhány taxi, ami várakozik az állomás bejáratánál. Az út az pályaudvarról a Gegwen Getaways-hez 8 km és kb. 20 EUR-ra jön ki egy irányban.

 

Miből áll a program?

 

Amikor a főútról bekanyarodott a taxi a Saarikunnantie nevű mellékútra, olyan izgatott kezdtem lenni, mint amikor kiskoromban szenteste mentünk haza a templomból és vártam, hogy vajon járt-e nálunk a Jézuska amíg mi istentiszteleten voltunk. Körülöttünk minden fehér volt. A behavazott út, a mezők, a ritkán felbukkanó háztetők, a fák, de még az ég is, hiszen sűrű hófelhők borították. Nagyon szürreális volt a látvány.

 

 

Valamivel délután fél 2 után pattantunk ki az autóból, nem sokkal előttünk érkezhetett az a 7 tagú manchesteri csoport, akikkel a délutánunkat töltöttük. Pár perc múlva a tulajdonos, Erkki köszöntött minket és beinvitált az udvarba, ahol néhány kutya szabadon szaladgált, némelyik már be volt kötve és várta a szánozást, a többi pedig izgatottan járt fel-alá, hogy végre beállhasson a sorba kutyatársaihoz.

Összesen 9 csahos lett befogva és ahogy álltak egymás mellett és mögött, tökéletesen szemügyre lehetett őket venni. Hihetetlen káprázatos volt figyelni azt, hogy mindegyiknek mennyire más és más a személyisége. 

Elöl a két kutyu úgy festett, mintha fejenként bedobtak volna jónéhány ekit. Eszeveszetten ugráltak, játékból egymásnak estek, ment az erőfitogtatás. Teljesen fel voltak pörögve a tudattól, hogy hamarosan kifuthatnak.

 

 

Mögöttük anya és fia álltak. A kölyök kutya még picit félénk volt, nem akart túlságosan barátkozni. Őt a menetek után Erkki elengedte, hogy szabadon, a saját tempójában ismerkedhessen az idegenekkel (velünk). Oda-oda jött hozzánk, megszagolt minket, majd pajkosan arrébbugrott és továbbált. Ezt játszotta órákon keresztül.

Középen egy barna bundájú egyedül szaladt, ő a pihenők közben előszeretettel dobott hátast egy kis hasi simogatásért cserébe.

A fogat hátulján pedig 2-2 valamivel nyugodtabb husky várta a futást, némelyikük rápihent a menetekre, kényelmesen elfekve a hóban, olykor farkasüvöltéshez hasonló hangon jelezve türelmetlenségét.

 

 

Mi voltunk az első páros, aki aznap a szánba ülhetett. Én ennek kimondottan örültem, mert a husky-kat ekkor majd’ szétvetette az erő. Elképesztően energikusak voltak. A szán rögzítve volt egy fához. Mikor Erkki elkötött minket, a szán úgy megindult velünk, hogy majdhogynem belepréselődtünk pár másodperce, mint amikor felszálláskor a repülőn a nyomás az ülésbe süppeszt. A behavazott dombos mezőn száguldottunk végig és mentünk egy jó nagy kört, nagyjából 1 km-t. Maga a szánozás nem tartott nagyon sokáig, de az egész élmény egészében fantasztikus és felejthetetlen volt!

 

 

A menetek alatt az indiánsátorban már égett a tűz, a tűzön pedig illatozó kolbászok sültek. Ezekkel, és forró teával és kávéval kínált minket a házigazda miután mindenkinek lement a köre. A sátorban jóízűen falatoztunk és beszélgettünk még sokáig. Összesen kb. 3 órát töltöttünk Erkki telkén vele, a többi vendéggel és az elképesztően okos, erős, gyönyörű, barátságos, vicces, játékos szőrmókokkal. Ezt a délutánt biztosan még sokáig fel fogjuk emlegetni!

 

 

 

És akkor jöjjön a etikai része a kutyaszánozásnak

 

Bennem felmerült a kérdés, hogy vajon nem megeröltető-e a kutyáknak az a fajta teher, amit a szánhúzás közben kell elbírniuk, ráadásul télen, néha nagyon hideg és zord időjárási viszonyok között.

A szibériai husky észak-kelet Ázsiából származik (egyesek szerint Alaszka területéről), tehát eleve a nagyon hideg, extrém időjáráshoz van szokva. Egy rettentően energetikus és szívós fajtáról van szó, ami igényli a napi magasszintű aktivitást. Tehát ha nem szánt húznának, akkor is több 10 km futást igényelnének minden egyes nap. Vannak köztük olyanok, akik napi 100 km-t is le tudnak futni. És nem utolsó sorban szánhúzásra vannak kiképezve.

 

 

Erkki a husky-kat nagyon jól tartja, mindenből csak a legjobbat kapják, beleértve a figyelmet és szeretetet is. Egyértelműen érezhető, hogy a kutyák boldogok és láthatóan teljes mértékben élvezik azt, amit csinálnak. Ezért is merem bátran ajánlatni a Gegwen Getaways-t!

 

 

Ha kell, Erkki a kapcsolatainak köszönhetően Lappföldön is tud husky szafarit szervezni, ráadásul ő maga is felutazik nyaranta a kutyáival északra, szóval bátran meg lehet őt szólítani.